Az embertelen ukrajnai kényszersorozás alól Kárpátalja sem kivétel. Legutóbb az ökörmezői közúti ellenőrzőpontról családja szeme láttára hurcoltak el egy apát a hadkiegészítők. A feleség először sokkos állapotba került, majd megosztotta történetét a világhálón, végül a régi szovjet hagyományok szerint neki kellett bocsánatot kérnie.
Az elmúlt hetekben számos olyan eset látott napvilágot Kárpátalján is, amikor a hadkiegészítő parancsnokság katonái, visszaélve hatalmukkal, embereket hurcoltak magukkal a toborzóközpontokba. Fegyveres razziák a termálfürdőkben, az éttermekben és az edzőtermekben, utcai emberrablás Munkácson, Ungváron, és sorolhatnánk. A keleti világ barbarizmusát 1944 után ismét meg kell tapasztalniuk a helyieknek.
Köztudott, hogy Ukrajnában két megyében zajlik ennyire brutálisan a mozgósítás: az egyik az oroszajkúak által lakott Odessza megye, a másik pedig a soknemzetiségű Kárpátalja.
Ez pedig sok mindent elárul a jelenlegi Ukrajna soviniszta nemzetiségi politikájáról is, amikor mindenki ellenség, aki eltérő nyelven karattyol, mint a galíciai „nagyukrán”.
Kárpátalján kísért a múlt
Kárpátalján most egy újabb megrázó eset borzolja a kedélyeket, mely annyira szovjetszagú, hogy még Lavrentyij Berija, a hírhedt NKVD egykori vezetője is megirigyelné. Az egykori szovjet állami terrorszervezet módszerei, sajnos a XXI. századi Európába igyekvő Ukrajnájában is kísértenek. Igaz, most nem lőnek le azonnal, hanem először helyes véleménynyilvánításra köteleznek.
Ez történt azzal a nővel is, aki a napokban kétségbeesésében a világhálóra töltötte fel segítségkérését, miután az ökörmezői katonai ellenőrzőpontnál egyenruhások rabolták el a férjét a saját, valamint a gyermekei szeme láttára.
A nő a videóban, az anyanyelvén, oroszul beszélt, és mint kiderült, a kelet-ukrajnai Dnyipropetrovszk megyéből érkezett szeretteivel Kárpátaljára.
Elhurcolták a férjemet, egyedül vagyok a gyerekeimmel egy számomra ismeretlen községben. Fogalmam sincs, mit tegyek. A gyermekeim sírnak, nem tudunk hova menni, mert görcsös idegállapotba kerültem. A férjemet katonák vitték el, vele együtt a papírjait is magukkal vitték. Állítólag Husztra, de azt se tudom, hogy az merre van
– mondta sokkos állapotban a magára hagyott nő.
Az eset híre, a jelenleg demokráciadeficittel és a szólásszabadság hiányával küzdő ukrán sajtóban is pillanatok alatt szárnyra kapott. A legbefolyásosabb sajtóorgánumok címlapon közölték a nő történetét, megjegyezvén, hogy a hadkiegészítők tevékenysége egyre visszataszítóbb. A gyermekei és a felesége mellől elrabolni a családfőt a ’44-eselhurcolások időszakát eleveníti fel. Időközben az is kiderült, hogy a férfit Huszt után, nagy valószínűséggel, az észak-ukrajnai Rivne kiképzőközpontjába vitték.
„Elnézést kérek, hogy elraboltátok a férjemet...”
A hatalmas sajtóvisszhang után azonban előkerültek az ukrán hatalom zsebpropagandistái, mint például a magyar- és Orbánfóbiájáról ismert Vitalij Glagola. Az ungvári publicista, aki egyébként karácsonyra személyesen az SZBU, az ukrán titkosszolgálat vezetőjétől kapott ajándékot (és ezt el is dicsekedte), egy olyan videót közölt, melyen az említett nő már egy adminisztratív helyiségben, feltételezhetően a szolgálatoknál ül, és nem az anyanyelvén, hanem már ukránul kér bocsánatot a történtekért. Ahogy fogalmaz:
elnézést kérek azért, mert rossz fényben tüntettem fel a hadsereget, illetve a huszti hadkiegészítő parancsnokságot.
A férjéről azonban a videóban már egy szó sem ejtett a megfenyített nő. Glagola pedig természetesen, a régi beidegződésekhez híven, már úgy tálalja az esetet, mintha a nő önszántából rögzítette volna a bocsánatkérést.
0 Megjegyzések