"Soha nem áldanám meg az egynemű kapcsolatban élő embereket" - Barsi Balázs atya

Én soha, semmilyen körülmények között nem áldanám meg az egynemű kapcsolatban élő embereket, mert van lelkiismeretem, és az ilyen áldás összeegyeztethetetlen a Szentírással és a szenthagyománnyal – jelentette ki Barsi Balázs ferences szerzetes, hitszónok, teológiai tanár. A Demokratának adott interjúját szemlézzük.

„A tavaly decemberi állásfoglalás nagy súllyal nyomatékosítja,

hogy házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre, és az Egyház csak ezt áldhatja meg szentségi módon.

Emellett viszont kitér az egyneműek kapcsolatára, amit manapság annyira erőltetnek. Ennek megáldását kérésre nem liturgikusan, nem nyilvánosan megengedi” – mondta Barsi Balázs ferences szerzetes Fiducia supplicans, azaz Könyörgő bizalom című állásfoglalásról. „Csakhogy én papként nem tudok nem liturgikus áldást adni, hiszen liturgiában lettem fölszentelve, és leiturgosz vagyok, hogy nyilvánosan és a magánéletben is az Egyház istentiszteletét folytassam” – tette hozzá.

Az áldás jelentéséről a ferences szerzetes azt mondta: „Jóváhagyás, isteni megerősítés, a megáldott személy vagy tárgy beemelése az Isten–ember kapcsolatba. De aki nem akar beleemelkedni, azt erőszakkal nem lehet beleemelni.

A bűnt pedig nem lehet megerősíteni, jóváhagyni.

Érdekes volna megkérdezni a szentjeinket, hogy mit szólnak ehhez. Én soha, semmilyen körülmények között nem áldanám meg az ilyen kapcsolatban élő embereket, mert van lelkiismeretem, és az ilyen áldás összeegyeztethetetlen a Szentírással és a szenthagyománnyal. Ilyenre engem nem is kötelezhet semmilyen egyházi tekintély” – hangsúlyozta Barsi Balázs.

„A vétkest, vagyis az isteni eredetű személyt nem ítéljük el, nem vetjük meg, de a vétkét, ahogy a saját vétkeinket is, kötelességünk elítélni, áldás helyett imádkozva érte. Ha felismeri és maga is elítéli a saját bűnét, akár szentté válhat. De mára az Egyházban is beérett a nagy érzékenyítés, azt halljuk, hogy ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Ilyen frappánsnak tűnő rövid mondásokkal könnyű elterjeszteni nagyon mély és évszázadokra, legalább a felvilágosodásnak nevezett korszakig visszanyúló, lassan és nagy gonddal előkészített filozófiai hátterű téves és kártékony ideológiákat, amelyek lassan átmossák az agyakat, majd politikai akcióba lépnek, és végül normává emelnek abnormális dolgokat, amelyek el nem fogadását büntetendővé teszik. Ez az egyetemes érzékenyítés sodor bele egyre több fiatalt ebbe az állapotba. Nem ítélkezni kell a személyük fölött, hanem segíteni túllépni a tévelygésen, ami szenvedést okoz, főleg hívőként” – fogalmazott a teológiai tanár. Szerinte a szeretet az, hogy valakinek a javát akarjuk, keresztényként, papként a végső javát, az üdvösségét. Valódi, segítő szeretetre, megtérésre van szükség, hogy előrehaladjanak az örökkévalóság útján.

Barsi Balázs szerint az egyházszakadás már megtörtént, csak nem mondják ki. „Papok, püspökök esküvő jellegű szeánszokat tartanak bűnben élő pároknak. Ez nem a mi hitünk! De ez miért nem jár kiközösítéssel? Szent Pál pedig rendszeresen gyakorolta a megtévedettek érdekében. Ez a valódi irgalmasság. És ezért súlyos bűnt követ el az a pap, aki csak kegyes szövegeket mond a prédikációjában.

Iszonyatos ideológiai háború folyik, az egész világ ég! Ez a tűz Krisztus tüzével oltható el.”

Arról, hogy Ferenc pápa aláírta az áldás engedélyezését, a ferences szerzetes azt mondta: a Szentatyának nem lett volna szabad aláírnia. „Most tanuljuk meg újra, mit jelent a pápai csalatkozhatatlanság. Hát nem ezt. De ő a pápa, aki papként, püspökként mérhetetlenül sokat tett a hitért és az egyházért. Nem tudom, megbecsülik-e azok, akik ebben az egyetlen sajnálatos aláírásban a saját téves, eretnek álláspontjukat igazolva látják. A szentmisében nevének említésekor a régi, tridenti rítus szerint fejet hajtok, és fohászkodom érte. Isten fel fogja ezt használni a maga munkájára.”