Baj van. Mármint örök ellenszurkolóink vannak bajban. Brüsszel ugyanis kapitulált: a minap megküldte az írásos garanciát arra, hogy hamarosan virítják a Magyarországnak járó (eddig önkényesen és törvénytelenül visszatartott) uniós pénzeink egy részét.
Ez azt jelenti, hogy végre megvalósulhat a régóta beütemezett, ám a brüsszeli zsarolások és kivéreztetési kísérlet miatt eddig elmaradt pedagógusbér-emelés. Így idén januártól 32 (azaz harminckettő) százalékkal nő a tanárok átlagfizetése. Például egy kezdő tanáré 528 800 forintra emelkedik, amit tovább növelhet az egyetemi végzettség vagy ha az érintett valamilyen természettudományos tantárgyat oktat. Ez így jó, így helyes. (Persze amíg nem érkezik meg Magyarországra az összes, minket megillető uniós pénz, addig ne bontsunk pezsgőt.) Ami jó hír a magyar pedagógusoknak és minden jóérzésű magyarnak, az láthatóan keserves tragédia a magyarországi baloldalnak. Hogy miért alakult ez így, annak vizsgálata meghaladná e cikk kereteit, ám annyit talán rögzíthetünk: közéletünk legnagyobb rákfenéje, hogy az itteni baloldal nem nemzeti, hanem globalista, és amikor csak teheti, ráront a saját nemzetére. Mindent fúrnak, ami jó a többségnek: olimpiát, múzeumépítést, focisikereket, béremelést, mindent. Úgy viselkednek, mintha az ellenfél csapatában játszanának. S amikor ezt szóvá tesszük, akkor megsértődnek.
Nem kizárt, hogy az uniós fegyverletétel meg
a tanári béremelés hírére a Szemkilövető feje a szokottnál is vörösebb
lett, neje epeömlést kapott, szegény Kunhalmi Ági pedig elájult. Már
csak az a kérdés: van-e elég hely a rongyruhakonténerekben NoÁr 17 ezres
pulcsijainak?
„Megjött
a Brüsszeltől kizsarolt garancia, most már tényleg biztosan 32
százalékkal nő a tanárok átlagos fizetése” – panaszolja a Telex. Tehát
ha követeljük a jog szerint minket megillető pénzt, akkor mi zsarolunk –
s nem az, aki újabb és újabb feltételeket támasztva, mondvacsinált
ürügyekkel hosszú hónapokig halogatta a kifizetést. A dollárbaloldal
másfél évi aknamunkája ment pocsékba. Alagutat ástak a magyarok vára
alá, de az ellenalagutunk miatt az övéké rájuk omlott. Most ott állnak
fülig sarasan, pihegve, s nem értik, mi történt. Némelyik még körkörösen
védekezik („Elsősorban nem a pedagógusbérek, hanem a feszültségek
nőnek” – 444), ám a kutya sem hederít rájuk. Már a hídlezárástól is
elment a kedvük. Lili talán végre fölhagy a káromkodással, és elindul a
Szép magyar beszéd versenyen. Törley Katalin letargiában, Pukli (kockás
inges) István pedig Dániában van.
Úgy tűnik, a „baj” nem jár
egyedül. Nemcsak a tanárok bére emelkedik jelentősen, hanem a
közalkalmazottaké, a rendvédelmiseké, a katonáké, gyakorlatilag
mindenkié, akinek a keresete az államtól függ. A legkomolyabban az
orvosok fizetése nőtt: átlagosan két és félszeresére a koronavírus
előtti időszakhoz képest. Így az OECD-országokban a magyar orvosoké a
legmagasabb az átlagbérekhez viszonyítva, és a fizetésükből kétszer
annyit tudnak fogyasztani idehaza, mint például szlovák vagy görög
kollégáik. Egy kezdő orvos alapbére 2010-ben még csak 129 500 forint
volt, tavaly óta viszont már 687 837 forint. Egy 41 éve dolgozó orvos
alapbére 2010-ben 262 345 forint, ma már 2 380 057 forint. Márciusban az
egészségügyi szakdolgozók fizetését emelik jelentősen: átlagos
alapbérük eléri majd az orvosi átlagbér 37 százalékát.
Tetszik Gyurcsányéknak vagy sem, ezek a tények.
Mi
lesz így a mantrával, hogy összeomlott az oktatás-egészségügy? Semmi.
Ugyanúgy tolják majd tovább. Ugyanazok, akik 2010 előtt 129 ezres
fizetéssel szúrták ki az orvosok szemét. De hát miért kellene, hogy a
valóság bármiben megzavarja őket?
0 Megjegyzések