1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i
nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig
tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel
munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A követelések
között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány
létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok
felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes
vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.
A lyukas zászló a forradalom jelképe
A
budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és
Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet
csapatok kivonását.
A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe.
Aznap
este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára – akit
júliusban állítottak Rákosi helyére – rádióbeszédében a megmozdulást
ellenségesnek, sovinisztának, nacionalistának minősítette, és minden
engedményt elutasított. A beszéd elhangzása után a békés tüntetés szinte
órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet
csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott.
Az
esti és éjszakai órákban a fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar
Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a
lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és
üzem is a felkelők kezére került.
A Dózsa György úton, a mai Ötvenhatosok terén ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot.
A
budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték.
Október 25-én a Parlament előtti Kossuth téren a környező épületekből
szovjet harckocsik nyitottak tüzet a tüntető tömegre, az áldozatok
pontos száma nem ismert, de száznál többre tehető. Október 30-án
Budapesten lincselésbe torkollott a Köztársaság téri pártszékház
ostroma. A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után a budapesti
utcai harcok, továbbá a salgótarjáni és az egri sortűz követelt számos
halálos áldozatot.
Megpecsételt forradalom
A
forradalom sorsát a szovjet katonai invázió pecsételte meg november
4-én, néhány nappal azután, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette
Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A
hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a fegyveres felkelők utolsó
csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet
túlerő.
Az 1956-os események számos áldozatot követeltek.
A
Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az
október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott
(Budapesten 2045) volt,
19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek
meg, az országot mintegy 200 ezren hagyták el. Egy 1991-ben készült
hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája halt meg,
51 pedig eltűnt.
0 Megjegyzések