Igencsak felborzolta a nyugati médiumok kedélyeit egy, a Stereogumban készült interjú Alice Cooperrel, amelyben az előadóművész arról beszélt, mennyire aggasztónak tartja, hogy a „transz mozgalom” (vagyis a magukat nőnek képzelő elmebetegek) mindig a gyermekeket veszi célba, és már egészen fiatalon igyekeznek összezavarni őket, amihez sok szülő még asszisztál is.
Az önerőből karriert építő zenész abban a szerencsés helyzetben van, hogy – ellentétben a hollywoodi pénzügyi köröktől függő, elefántcsonttoronyban élő színészekkel és a kiadók által irányított „újhullámos bandákkal” – neki saját, önálló véleménye lehet, amit ki is mondhat úgy, hogy attól sem kell tartania, hogy egzisztenciálisan teljesen tönkreteszik.
Mindezek fényében Alice Cooper a beszélgetés során habozás és félelem nélkül kijelentette, ő elhiszi, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik ellentétes neműnek képzelik magukat, ám
úgy érzi, manapság ez az egész transzőrület „egy hóborttá vált”,
ami olyan szinten túl van tolva, hogy sok befolyásolható gyermek csak azért vallja magát „transznak”, mert népszerű akar lenni.
Több se kellett az LMBT lobbit szolgáló globalista médiának, máris össztűz alá vették a zenészt. A Noah Shachtman által vezetett Rolling Stone például egyenesen „jobboldalisággal” vádolta meg Coopert, aki – szerintünk – szembe megy korábbi állítólagos „progresszív” nézeteivel, noha egész karrierjét arra építette, hogy „tagadja, és játszik a nemi szerepekkel és elvárásokkal”. Fogalmam sincs, ezt mégis honnan szedték, hiszen ez annakidején sem szerepelt a vádpontok között az akkor még tényleg konzervatív és merev amerikai társadalom részéről, mikor Alice Cooper állítólagos bűnlajstromát olvasták fel.
Alice, az új közellenség
Hogyan vált Alice Cooper az LMBT lobbi közellenségévé? Mitől lett jobboldali „transzgyűlölő”? Nagyon egyszerű, olyanról beszélt, amit a homoszexuális lobbi és a nőnek öltözött férfiak a legkevésbé sem szeretnének hallani:
hagyjátok békén a gyermekeket!
Alice Cooper pontosan a következőket mondta:
Határozottan helytelenítem, mikor hatéveseket veszel célba, akiknek fogalma sincs semmiről. Ők csak játszani akarnak, te meg odamész, és összezavarod őket. „Igen, látom, fiú vagy, de tudod, lehetnél lány is.” Még egy identitását kereső tinit is össze tudsz ezzel zavarni. Ez egy érzékeny kor, ahol keresed önmagad, keresed az identitásod. Erre jön valaki, és azt mondja, az lehetsz, ami akarsz. Identifikálhatod magad akár macskának is! És mi lesz ezután? Azt állítod magadról, hogy te egy fa vagy? Ugyan már! Hol élünk, egy Kurt Vonnegut novellában? Annyira abszurd ez az egész, hogy már rég túlléptük az abszurditás határát.
A zenész kifejtette, ezzel az egész „woke” dologgal az a legnagyobb baja, hogy senki sem tud válaszolni ezekre a kérdésekre. Még az sem tiszta, kik írják a szabályokat.
Hogy működik ez? Ott ülnek valakik New Yorkban, és azt mondják, igen, mostantól senki sem használhatja az „anya” szót, itt van helyette a „szülő személy” [birthing person]?
– teszi fel a kérdést.
Kiemeli, tiszteli az embereket, és elfogadja őket úgy, amik, de azt határozottan ellenzi, hogy egy 7 éves fiúra ráhúzzanak egy női ruhát, és azt magyarázzák neki, hogy ő valójában kislány. Szerinte legalább addig békén kéne hagyni a gyermekeket, míg maguktól ki nem alakul a szexuális identitásuk, és el nem tudják dönteni, hogy kihez vonzódnak és minek érzik magukat.
Hozzátette:
De gondolkodjunk logikusan. Ha hím nemiszerved van, fiú vagy. Ha női nemiszerved, lány vagy. Ha fiúnak születtél, fiú vagy. Ez egy tény. Ilyen egyszerű.
Rámutatott, felőle később, mikor már el tudja dönteni az illető, nyugodtan átoperáltathatja magát azzá, amivé akarja, de attól biológiailag ugyanúgy férfi marad. Ezen nem tud változtatni.
Ezen a ponton a szolgalelkű beszélgetőpartner közbeszúrta, „a szülők nem kényszerítik semmire a gyerekeiket”, és „egyáltalán nem erőltetik rájuk” ezt az egészet.
Alice Cooper ezzel szemben úgy érvel, ezzel a szabályozatlan őrülettel nagyon könnyű visszaélni. „Vegyünk például egy férfit, azt mondja, én ma nőnek érzem magam, bemegy a női mosdóba, és élete legjobb napját tölti ott. Ott se lehetne, csak visszaél a helyzettel. Megerőszakol valakit, majd azt mondja, ugyan, akkor nőnek éreztem magam, szóval? – úgy értem, hol húzzuk meg a határt? Meddig fajulhat ez az egész?” – teszi fel a kérdést.
A kommentmező szélsőliberális és LMBT-pozitív közönsége természetesen darabokra szedi Alice Coopert véleménye miatt, „boomernek” nevezik, aki fölött régen eljárt az idő, mivel „klasszikus, meghaladott transzfób közhelyeket puffogtat”, és remélik, ők majd öregen is „haladnak a korral”, nem lesznek „elhülyült szenilisek”. Figyelemreméltó, hogy a zenész még csak nem is arról beszélt, hogy a homoszexuálisoknak nem szabadna házasodniuk, mert ezáltal meggyalázzák a házasság szentségét, vagy nem helyesli a gyermekek örökbefogadását, mert károsítják azok lelki fejlődését. Ő csak annyit mondott, hogy hagyják békén a gyerekeket, és rámutatott a visszaélésekre. Ez azonban éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy a „felvilágosult”, „elfogadó” közösség kiutálja. Van, aki már egyenesen bezúzná a korábban megvásárolt Cooper lemezeket.
De az a helyzet, Alice Coopernek igaza van, hiszen amiről beszél, az már megtörtént, ha nem is ilyen ártatlan példával, mint egy WC-látogatás. A bűnözők az Egyesült Királyságban ugyanis letartóztatása előtt nőnek vallhatják magukat, és akkor női börtönbe kerülnek. Így történt ez egy közveszélyes szexuális erőszaktevővel is, aki – mivel a bíróságon nőként határozta meg magát – a szélsőliberális bíróság átszállíttatta a női börtönbe, ahol több rabot is megerőszakolt. Mindezt a haladás nevében.
Olyan apróságok, mint a tények, természetesen nem tántorítják el a szélsőliberálisokat és az LMBT lobbinak hódoló firkászokat attól, hogy mondataiért az általuk elérhető összes platformon megpróbálják lejáratni Alice Coopert, amiért nem bólogat úgy, ahogyan azt elvárják tőle.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések