Navracsics: Amerika nem akarja az európai szuverenitást, Németország pedig mintha irtózna tőle

A területfejlesztési miniszter szerint Amerika félreérti Kínát, Európában vége a szociáldemokrata-kereszténydemokrata konszenzusnak, Oroszország pedig megtanulhatta volna, hogy a háború hiábavaló.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a Magyar Atlanti Tanács közgyűlésén napirend előtt felszólalva Európa jövőjével kapcsolatos víziókat fogalmazott meg. Úgy fogalmazott, „egyre erősödő érzésem van, miszerint ma Európában, de lehet, hogy a világpolitikában is olyan határhoz érkeztünk, amelyről csak utólag fog kiderülni, hogy valóban korszakhatár volt-e”, és „azzal kell számolnunk, hogy azok az erővonalak és tényezők, amelyek az elmúlt időszakban meghatározták és komfortossá tették a világunkat, megváltoznak”.

Szerinte Európa jövőjét három alapvető változás határozza meg

Egyrészt „most telik el egy emberöltő a közép-európai demokratikus átmenetek óta”, „egy olyan nemzedékváltásnak vagyunk szemtanúi, amely már minőségileg más nemzedéket hoz Európába” hiszen „most már fiatal családapa, családanya az, aki akkor született, amikor a demokratikus átmenetek zajlottak Közép-Európába, belenőttek egy egységes Európába”;

Másrészt „minden jel azt mutatja az európai belpolitikában, hogy az a második világháború utáni konszenzus, amelynek alapja a kereszténydemokrata-szociáldemokrata rivalizálás, néha együttműködés volt, véget ért”,

Harmadrészt pedig 1945 óta most először van Európában „olyan háború, amelyet az 1945-ös világháború valamely résztvevője Európán belül vívott”, így Európa sérthetelenségének képzete, melyet már a jugoszláv háborúk is súlyosan roncsoltak, végleg összeomlott.

Európa: kereszténység és nemzetállamok

Navracsics leszögezte: „amikor Európáról beszélünk, valójában kultúráról beszélünk”. Földrajzilag Európáról beszélni értelmezhetetlen, mert földrajzilag „Európa Ázsiának egy jól tagolt és nagy méretű, de mégiscsak: félszigete”. Az európai kultúrában pedig minden a három hegy körül forog: a Capitolium, az Akropolisz és a Golgota a három hegy, amely meghatározza az európai kultúrát, amely Európát Európává teszi.

Ezek jelölik ki az európai civilizáció két alappontját: a kereszténység kultúráját, amely a vasárnapi pihenőnaptól az ünnepek ritmusáig mindent áthat; illetve a nacionalizmussal összekapcsolódó államiságnak a francia abszolutizmustól kezdődően, majd a francia forradalommal megerősített módon fennálló formáját, amely Európát a nemzetállamok hazájává tette.

Hangsúlyozta: a magyar politikai gondolkodás a francia, Jean Monnet-i nemzeti szuverenitási elképzelésen alapszik – azaz

nem vettük át Németországtól a Szent Római Birodalom szuverenitás-koncepcióját,

amely a nemzetek szuverenitása helyett a különböző szuverenitások átfedésén és közös gyakorlásán alapult.

Így változik majd meg Európa

Navracsics szerint az európai politika megértésének kulcsa, hogy értsük a kontinens vezetőinek szocializációs mintáit. Úgy látja, Nyugaton a mai napig az 1968-as szellemiség képezi a gondolkodás alapját, melynek értelmében az egyre növekvő jólét felszámolja majd az ideológiákat, a kormányzás pedig előbb-utóbb egyfajta „technikai menedzsmentté”, „jóléti elosztássá” változik. Úgy látja, tulajdonképpen ez a gondolat volt a kereszténydemokrata-szociáldemokrata konvergencia eredője.

A területfejlesztési miniszter figyelmeztet: „a jövő politikai nemzedékének szocializációs mintái alapvetően meghatározhatják egy kontinens, egy szövetség politikai jövőjét”, márpedig az európai politikai vezetésben rövid időn belül őrségváltás következik be. Az új politikai generáció működésében a politikai kommunikáció már nem egyetemi előadásokon, hanem mémekben és rövid szöveges üzenetekben folyik, ezért a jövő Európájában „radikalizálódott, redukálódott üzenetek küzdenek meg egymással, ami szükségszerűen a radikalizáció felé viszi Európát”, ami egy „sarkosabb és polarizáltabb közösséget fog jelenteni”

Ezzel egybecseng az is, hogy a középpártok jelentősége visszaszorul, ideértve a liberális pártokat is.

A legnyugatibb főváros, ahol kereszténydemokrata kormány van, ízlés kérdése, de vagy Stockholm, vagy Bécs”

– emlékeztet Navracsics, aki szerint „a kereszténydemokrácia az ellenzékiséggel vált szinonimává”, s „a nagy nyugat-európai országok egyikében sincs kereszténydemokrata kormány”. Eközben a szociáldemokrácia is identitásválsággal küzd, s erre a belpolitikákban, de az európai politikában is a radikalizáció lesz a válasz.