Kis-Trianon formálódik a Felvidéken: így szabnák át Szlovákia járásait

Komáromot lefokoznák, a magyarok lakta területeket továbbdarabolnák az új szlovák közigazgatási koncepció szerint. Technokrata rendezkedés vagy soviniszta húzás? Az bizonyos, hogy a magyarokat nem segítik az új tervek.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapból.

Szlovákia, illetve a nagy elválás előtti asszonynevén Csehszlovákia jó pár államigazgatási reformot át- és túlélt már, nem beszélve a római katolikus egyházmegyék botrányos, 1977-es és 2008-as reformjáról, amely egyértelműen a tömbmagyar vidék „függőleges” feldarabolását célozta. Őry Péter politikus, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, a közigazgatási reformok szakértője lapunk kérdésére úgy fogalmaz:

„Ahány átszervezés ebben az országban volt, az mindig hátrányosan érintette a magyarságot”.

A nemzetközi vállalásokat, a kisebbség arányainak megbontását tiltó, általa is aláírt keretegyezményeket jellemzően figyelmen kívül hagyta Szlovákia.

Ilyen volt az 1996 és 2000 között végrehajtott államigazgatási reform, a járások és kerületek meghatározása. A színszlovák területeken ugyanis láthatóan volt lehetőség kis járások létrehozására, de az 1960-ban megszüntetett magyar járásokból egy sem alakult újra.

A szlovákok lakta selmecbányai járás például 16 600 fővel is elüzemelhet, Galánta vidékén viszont kétszer ennyi magyar nem kaphatott saját járást.

Sok helyen csíptek le településeket és sorolták be őket vegyes lakosságú járásokba,

jellemzően költségvetési okokra hivatkozva, nyilván nem függetlenül attól, hogy a szétosztott magyarokat az asszimiláció könnyebben emészti fel: a Szenci, Galántai, Vágsellyei és más járásokhoz terelt települések jártak így. A kerületek a járások határai mentén jöttek létre, hasonló logika alapján – elég ránézni a térképre.

Most pedig egy új, a belügytől kiszivárgott közigazgatási reform borzolja a kedélyeket. A Denník N napilap magyar nyelvű szerkesztőségéhez, a Napunkhoz eljutott róla a részletes anyag – a Csallóközi Falvak és Városok Társulásához viszont nem –, s a lap semleges-pozitív hangvételben mutatja be.

A dokumentum szerint folytatódna a korábbi logika összevonásokkal és átsorolásokkal. Megszűnne például a Komáromi járás, és a mostaninál nagyobb Érsek­újvári járás jönne létre,

vagyis lefokoznák a magyar többségű várost,

a szintén magyar többségű Somorját pedig hozzácsapnák a Pozsonyi járáshoz. A kerületeket is átrajzolnák, így a korábbinál is kisebb esély lenne elnyerni egy megyefőnöki széket Nagyszombatban. Az is kiderült, hogy a terven a nyilvánosság és az érintettek kizárásával már 2021 óta dolgozik a belügy. A fő indok az, hogy a 2000-ig zajló reformokat nem fejezték be tisztességesen, illetve jogos kritikák is sorakoznak a Vladimír Mečiar-féle rendezéssel szemben.

Tokár Géza politológus megengedő a szándékok tekintetében: „Ez egy tipikus technokrata – és amúgy legitimációt nélkülöző – lépés, amelyben pár bürokratát megbíztak azzal, hogy készítsen el egy ideális rendszert a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlősítésének a szellemében. Nincs semmilyen régiós, történelmi, fejlesztési vagy akármilyen kontextus, ez csak egy sima »a legkisebb pénzügyi befektetéssel így ketyegne el a rendszer« jellegű dolgozat. Talán nem kimondottan a magyarellenesség volt a céljuk, csak sok más dolog mellett a kisebbségek érdekeit sem vették figyelembe.”

Őry Péter kevésbé derűlátó, szerinte a koncepción már most látszik, hogy

a magyarlakta járások, régiók széttrancsírozásáról szól.

Hangsúlyozza: nem lehet véletlen a hagyományosan magyar többségű Dunaszerdahelyi járás sorvasztása, a Felső-Csallóköz Pozsonyi kerülethez és Galánta vidékének a Nagyszombati kerülethez sorolása. A reform nyomán érezhetően csökkenne a magyar képviselők száma. Ha az átalakítás település­egyesítésekkel is jár, a további következmény több tíz, de inkább száz polgármesteri szék elvesztése lehet. „Finoman leépítik a magyar nyelv használatát, a magyar nyelvű oktatást. Ahogy az érdekérvényesítésünk gyengül, menne a levesbe az összes kulturális intézmény, a színházak és a múzeumok – sorolja. – Az elképzelés ráadásul nem tükrözi a természetes régiók valós állapotát.”

A politikus a leginkább azt nehezményezi, hogy a szlovákok lakta részeken figyelembe vették a történelmi-kulturális hagyományokat, például a Szepesség újraegyesítésénél, sőt még indokként is hivatkoznak rá, a magyarlakta részeknél ez a háttérbe szorult, akárcsak a földrajzi adottságok szempontja. „A Vág völgye, az Erdőhát és a Duna mente teljesen más tájegység, ahogy a rönkház sem vályogház” – jegyzi meg, hozzátéve: az 1990-es években a Szlovák Tudományos Akadémia huszonkét régiót határozott meg ezen elvek alapján, csak elő kellene venni a koncepciót.

Hogy a mečiari járási és megyerendszer magyarellenes volt, az egyértelmű, olyannyira, hogy ezt még 2016-ban Martin Klus, a Szabadság és Szolidaritás párt magyarbarátsággal nehezen vádolható külügyi államtitkára is elismerte. A helyzet orvoslása helyett most a gazdasági mozgástér alapján szerveznék újra a dolgokat azzal a számukra örvendetes mellékhatással, hogy közben tovább gyengülnek a magyarok.

„Nincs hőzöngő, hangos magyarellenesség, helyette, mint a vízilabdában, felszín alatti, alattomos rúgások vannak”

– érzékelteti Őry Péter. Ebben nem volt kivétel Igor Matovič kormánya sem, elég csak a kettős állampolgársággal kapcsolatos hozzáállására gondolni.

Abban mindkét megszólalónk egyetért: mivel a szétesett szlovák kormánynak hónapjai vannak hátra, a koncepció egyelőre elakad a tervezet szintjén. Garancia persze nincs rá, hogy így is marad, Tokár Géza szerint ha a következő kormány a magáénak érzi, végigviheti. Még veszélyesebb Őry Péter szerint, hogy fű alatt, mindenkit megkerülve valósítanák meg, ami olyan erők mozgására figyelmeztet, amelyek folyamatosan munkálkodnak a magyarság visszaszorításán. Erre egy válasz lehet a politikus szerint: megfogalmazni a felvidéki magyarok saját igényeit, vagyis egy önigazgatási koncepciót regionális szinten.