Rendkívüli öröm számomra, hogy végre újra együtt lehetek a családommal. Bár most sokan örülnek velem együtt, de megjegyzendő, hogy ez sem szabadság, csak kvázi háziőrizet, és még négy vádlott társam van szintén hasonlóan bűnügyi felügyelet alatt otthon, további egy pedig még mindig börtönben, vagyis ezzel nem ért véget még semmi. Annyira nem, hogy kitűzték a Hunnia-ügy másodfokú eljárásának tárgyalásait a Fővárosi Ítélőtáblán 2023. február 8-val kezdődően, ami azt jelenti, hogy márciusban akár jogerős ítélet is születhet. Hiába, „a kutya ugat, a karaván halad”!
Naponta
hallható mostanság, hogy micsoda botrány, hogy egyes balliberális bírók
raportra mentek az amerikai nagykövethez és egyébként is túlsúlyban van
a baloldali befolyás a bíróságokon belül, ami igaz is. De mi van az
ügyészségekkel, ott milyen befolyás van túlsúlyban? Ugyanis az
ügyészségnek – mind az elsőfokon eljáró Központi Nyomozó Főügyészségnek,
mind a másodfokon eljáró Fellebbviteli Főügyészségnek – nem elég a 17
éves ítélet sem, hanem még súlyosabbat követel rám másodfokon, ahogy a
többi vádlottra is. Az ügyészség vezetőjéről viszont tudjuk kihez
tartozik. De akkor miért ez a veszett üldözésünk?
Úgy látszik
ebben a gyurcsányi koholmányokon és nyomozóhatósági manipulációkon
szocializálódott ügyben az ügyészség valamiféle kényszerességben
szenved, és ha az Ignácz bíró féle elfogult ítélet kapcsán ne adj Isten
hasonló kényszerpályán érzi magát a másodfokú bíróság is, akkor drámai
dolgok történhetnek tavasszal!
November folyamán a kegyelmi
kérelmünk ügyében az utolsó vádlott társunk iratai is felkerülnek az
Igazságügyi Minisztériumhoz és akkor már végképp dönteni kell, hogy
véget vetnek végre a végtelenbe nyúló meghurcolásunknak vagy menjünk még
neki a másodfoknak is! Én többször elmondtam, hogy általában véve a
bírósági rendszer igazságosságában és jogszerűségében már nincs
bizodalmam és bár továbbra is állítom, hogy a Hunnia-ügyben egy korrekt,
tisztességes bírósági eljárás eredménye nem lehetett volna más
számomra, mint a felmentés, már nincs hitem ebben. Ezért is gondolom
úgy, hogy ennek az egésznek most kéne véget vetni.
Vagy az lesz a
megnyugtató megoldás, ha leszállítják a büntetést és nem kell már 13 és
fél évre visszamennem, „csak” mondjuk 8-ra vagy 5-re, és börtönbe
dobnak ugyanabban az ügyben negyedszerre is?
Vagy mondjuk nekem
már nem is kell visszamennem semennyit, mert „kiültem”, de a 2-3-4
kisgyerekes apa vádlott társaim még „ugorjanak be” pár évre, mert ők
viszont még nem ültek eleget?
Vagy utalják vissza ismét elsőfokra az ügyet és kezdődjön elölről megint az egész hercehurca?
Ezek politikailag (mert ha tetszik, ha nem, ez politikai ügy) jó megoldások lennének? Nem hiszem!
Őszintém megmondom, hogy elegem van a 20 éve tartó koncepciós perekből, kamueljárásokból, a meghurcolásból.
Négy
évig jártam bíróságra az EU csatlakozással kapcsolatos népszavazási
kampány kapcsán a NEM melletti plakátozás miatt „önkényuralmi jelkép
tiltott használatának” vádjával, mire végleg kimondták, hogy valójában
nem követtem el semmit.
Hat évig jártam bíróságra „alkotmányos
rend erőszakos megdöntése előkészületének” vádjával a 2006-2007-es
bujkálásom során írt közleményeimért, mire végleg megállapították, hogy
valójában nincs bennük semmi jogsértő, és felmentettek a koncepciós vád
alól.
Nyolc évig jártam bíróságra a 2009. március 15-ei
rendőrségi elhurcolásom kapcsán „hivatalos személy elleni erőszak”
vádjával, mire végleg kimondták, hogy valójában nem én követtem el
erőszakot, hanem a rendőrök ellenem.
És akkor ott voltak még a
2002-es hídblokád kapcsán hat évig tartó „közérdekű üzem működésének
megzavarása” és a Szabadság téri szovjet emlékmű önkényuralmi címerének
leverése kapcsán öt évig tartó „védett kulturális javak körébe tartozó
tárgy megrongálása” címeken futó büntetőeljárások, meg a számtalan piti,
kamu szabálysértési eljárás, mint pl. hogy a Trianon-felvonuláson „nem
volt index a lovamon”, amivel vonultam és hasonló elmebetegségek.
Tizenhárom
és fél éve járok bíróságra ezzel a gyurcsányi koncepciós „terror”
agyrémmel. Évekig voltam börtönben, szintén évekig házi őrizetben (mint
ahogy most is) és évekig lakhelyelhagyási tilalom alatt. Még a déli
határainkat védő rendőrök elleni támadást irányító Ahmed H. is
szabadulhatott három év múlva, mint terrorista, de én még most sem látom
az ügy végét.
És akkor még a Háttér Társaságos Dombos Tamás
agyában megszületett és a Fővárosi Főügyészség segítségével kreált
„csoportosan elkövetett közösség tagja elleni LMBTQ handabanda” miatt is
évekig járjak bíróságra, mire arról is kiderül, hogy jogi abszurdum az
egész.
Egyszerűen torkig vagyok! Elég volt! Hát nem pont erre
találták ki az elnöki kegyelem intézményét, hogy egy ilyen szinten
meghurcolt hazafit megszabadítsanak végre a további szenvedésektől?
Szerintem igen!
Ezzel végre véget érhetne az én és 16 vádlott
társam tizennegyedik éve tartó Canossa-járása. Hiszen nem vagyunk mi
„terroristák”, csak egyszerűen magyar hazafiak és honleányok, akik
szeretik ezt az országot és nem hagyták el még a lassan másfél évtizede
folyó meghurcolásuk ellenére sem, hanem itt élnek, dolgoznak
szorgalmasan és több tucat értelmes, magyar, jóravaló gyereket nevelnek a
családjaikban, akik a Nemzet hasznos tagjai lesznek.
Mint ahogy
azt már mondtam; Budaházy György emberi lény minden további gyötrése
Budaházy György történelmi személyt erősíti. Én nem ragaszkodom hozzá,
hogy így történjen, de ha a rendszer igen, akkor ez lesz. Ugyanilyen
rövidlátó, bosszúálló hozzáállással 1848 és 1956 után is csináltak egy
csomó nemzeti hőst, meg mártírt, így 2006 kapcsán is sikerülni fog
valami hasonló.
De ha az igazságszolgáltatási rendszer ilyen szűklátókörű is, legalább a politikusok legyenek bölcsek és lépjenek!
Remélem,
hogy a neves nemzeti értelmiségeikből alakult Budaházy Bizottság az
Igazságtételért tevékenysége segít a döntéshozók meggyőzésében, a
vádlottak eljárási kegyelmi kérelmének teljesítésében. A BBI tudtommal
rövidesen átadja ezt célzó leveleit a Köztársasági Elnöki Hivatal és
Igazságügyi Minisztérium részére.
Végül szeretnék köszönetet
mondani mindazoknak, akik kiálltak mellettem/mellettünk és kérni, hogy
amíg nem jut nyugvópontra az ügyünk, továbbra is tegyék meg, és egyben
jelzem, hogy most nem szabad lankadnunk, hanem ütni kell a vasat,
mielőtt a bosszúállók valami még szörnyűbb helyzetet teremtenek!
Külön kiemelt köszönet a mellettünk kiálló alábbi neves nemzeti értelmiségieknek és '56-osoknak:
0 Megjegyzések