Jó lett volna sokkal vidámabban kezdeni az évet, de sajnos ismét kénytelenek vagyunk Márki-Zay Péterrel foglalkozni. Politikai teljesítménye alapján nem érdemelte meg azt a figyelmet sem, amit eddig kapott, de azokkal értek egyet, akik szerint jobb résen lennünk. Tervszerű gonoszság is meghúzódhat a minden szakszerűséggel szembeforduló ámokfutás hátterében.
Képzeljük el tehát ezt az embert, aki ül a félhomályban, vak dióként be van zárva a köré csontosodott önelégültség feltörhetetlen burkába, és nem undorodik önmagától. Inkább számolgat bennünket. Azon morfondírozik, megtizedelt-e már bennünket kellőképpen a Covid-járvány, vagy még mindig túl sokan vannak ahhoz a trágyával etetett, sötétben tartott gombák, hogy ő is labdába rúghasson az áprilisi választáson a moslékkoalíció élén.
Nem az ország felemelésének a lehetőségein gondolkodik, nem sikerekben gazdag jövőt vizionál, nem nemzete sorsának a jobbra fordításán töpreng, hanem hitetlenül bámulja a kiszivárogtatott közvélemény-kutatás adatait, és matekozik. Pusztult-e már el elég fideszes ostoba, aki azt se tudta, hol van, vagy nem pusztulnak kellő mértékben? Ez a hazai baloldal miniszterelnök-jelöltjének a legnagyobb problémája.
Mondjuk annyiban megértjük őt, hogy másban nem igazán reménykedhet. Az a kampány, amit az előválasztásnak csúfolt színjáték megnyerése óta folytat, finoman szólva sem mozgat meg kormányváltásra áhítozó tömegeket. Leküzdhetetlen szómenése középpontjába rendre olyan témákat állít, amelyek a kormány legnépszerűbb intézkedései, és még az ellenzéki szavazók harmada szerint is megőrzendők, folytatandók. Erre jön ez a politikai handlé, és kevesebb fürdést, melegebb öltözködést javasol a rezsicsökkentés helyett, megszüntetné a 13. havi nyugdíjat és a minimálbért, beengedné az illegális migránsokat, eltörölné a gyermekvédelmi törvényt. Aki pedig sokallja a benzin árát, az vegyen kisebb autót!
Nincs egyetlen épkézláb ötlete, csak a kötekedés, a tagadás, a rombolás, a pusztítás. Ebből is látszik, hogy mondjon magáról bármit, virtigli baloldali ő, nem véletlenül találtak rá az elvtársak.
De mind között a legundorítóbb, ahogyan a vidéki, idősebb választópolgárokról beszél. Ilyenkor mutatja ki igazán a foga fehérét. A politikai értelemben meggondolatlan mondatok között szépen kirajzolódik a globalista, multikulturalizmusban hívő, identitását vesztett, ezért öngyűlölő ember arcéle. Minden, ami számára gyűlöletes, eltiprandó, felszámolandó, azt ezekben az emberekben látja megtestesülni. Akik számára még fontosak a tradíciók, a hit, a vallás, a közösségek, a család értékei. Akik nem csupán a külsőségekben, hanem a mindennapi életük szerves részeként élik meg magyarságukat, kereszténységüket és ezeken keresztül európaiságukat. Ők azok, akik soha nem szavaznak olyan emberre, aki szerint Jézus baloldali volt, járjon az akár naponta kétszer templomba.
Amúgy pedig nem ártana, ha Márki-Zay vetne egy pillantást a naptárra. Idén már ő is ötvenéves lesz. Nem tudni, honnan szedi, hogy ő népszerű a fiatalok között. Ám az egészen biztos, hogy inkább tartozik közénk, idősödő vidékiek közé, mint azokhoz, akiknek a szavazatára ácsingózik. Nem mintha együttéreznék vele egy fikarcnyit is, de könnyen visszanyalhat a fagyi, és besorolhatják őt is azok közé, akiket oly előszeretettel sért meg nap mint nap.
Parasztság, esztelenség, így minősítették Márki-Zay megnyilvánulását azok, akik elsőként ocsúdtak a döbbenetből. Nem is nagyon kell szaporítani a jelzők sorát. Inkább szögezzük le több millió magyar ember akaratát: soha ne lehessen Magyarország miniszterelnöke olyan ember, aki így beszél a honfitársairól.
Képzeljük el tehát ezt az embert, aki ül a félhomályban, vak dióként be van zárva a köré csontosodott önelégültség feltörhetetlen burkába, és nem undorodik önmagától. Inkább számolgat bennünket. Azon morfondírozik, megtizedelt-e már bennünket kellőképpen a Covid-járvány, vagy még mindig túl sokan vannak ahhoz a trágyával etetett, sötétben tartott gombák, hogy ő is labdába rúghasson az áprilisi választáson a moslékkoalíció élén.
Nem az ország felemelésének a lehetőségein gondolkodik, nem sikerekben gazdag jövőt vizionál, nem nemzete sorsának a jobbra fordításán töpreng, hanem hitetlenül bámulja a kiszivárogtatott közvélemény-kutatás adatait, és matekozik. Pusztult-e már el elég fideszes ostoba, aki azt se tudta, hol van, vagy nem pusztulnak kellő mértékben? Ez a hazai baloldal miniszterelnök-jelöltjének a legnagyobb problémája.
Mondjuk annyiban megértjük őt, hogy másban nem igazán reménykedhet. Az a kampány, amit az előválasztásnak csúfolt színjáték megnyerése óta folytat, finoman szólva sem mozgat meg kormányváltásra áhítozó tömegeket. Leküzdhetetlen szómenése középpontjába rendre olyan témákat állít, amelyek a kormány legnépszerűbb intézkedései, és még az ellenzéki szavazók harmada szerint is megőrzendők, folytatandók. Erre jön ez a politikai handlé, és kevesebb fürdést, melegebb öltözködést javasol a rezsicsökkentés helyett, megszüntetné a 13. havi nyugdíjat és a minimálbért, beengedné az illegális migránsokat, eltörölné a gyermekvédelmi törvényt. Aki pedig sokallja a benzin árát, az vegyen kisebb autót!
Nincs egyetlen épkézláb ötlete, csak a kötekedés, a tagadás, a rombolás, a pusztítás. Ebből is látszik, hogy mondjon magáról bármit, virtigli baloldali ő, nem véletlenül találtak rá az elvtársak.
De mind között a legundorítóbb, ahogyan a vidéki, idősebb választópolgárokról beszél. Ilyenkor mutatja ki igazán a foga fehérét. A politikai értelemben meggondolatlan mondatok között szépen kirajzolódik a globalista, multikulturalizmusban hívő, identitását vesztett, ezért öngyűlölő ember arcéle. Minden, ami számára gyűlöletes, eltiprandó, felszámolandó, azt ezekben az emberekben látja megtestesülni. Akik számára még fontosak a tradíciók, a hit, a vallás, a közösségek, a család értékei. Akik nem csupán a külsőségekben, hanem a mindennapi életük szerves részeként élik meg magyarságukat, kereszténységüket és ezeken keresztül európaiságukat. Ők azok, akik soha nem szavaznak olyan emberre, aki szerint Jézus baloldali volt, járjon az akár naponta kétszer templomba.
Amúgy pedig nem ártana, ha Márki-Zay vetne egy pillantást a naptárra. Idén már ő is ötvenéves lesz. Nem tudni, honnan szedi, hogy ő népszerű a fiatalok között. Ám az egészen biztos, hogy inkább tartozik közénk, idősödő vidékiek közé, mint azokhoz, akiknek a szavazatára ácsingózik. Nem mintha együttéreznék vele egy fikarcnyit is, de könnyen visszanyalhat a fagyi, és besorolhatják őt is azok közé, akiket oly előszeretettel sért meg nap mint nap.
Parasztság, esztelenség, így minősítették Márki-Zay megnyilvánulását azok, akik elsőként ocsúdtak a döbbenetből. Nem is nagyon kell szaporítani a jelzők sorát. Inkább szögezzük le több millió magyar ember akaratát: soha ne lehessen Magyarország miniszterelnöke olyan ember, aki így beszél a honfitársairól.
0 Megjegyzések