Olvasom a Facebookon elém került felhívást bizonyos petícióról, amiben azt követelik, hogy a „2022-es romániai magyar népszámlálás alkalmával, a 2011-esnek megfelelve, az alábbi módon lehessen megvallani a magyar azonosságot", vagyis „a módszertan 1100 Maghiar szakaszában vezessék fel az alábbi etnikai csoportokat: 1101 Maghiar, 1102 Ungur, 1103 Secui (székely), 1104 Ceangău (csángó)".
Józan paraszti ésszel is szembetűnik, hogy „nincs itt valami kérem rendjén". Itt a magyarság kőkemény megosztása zajlik, néhány hasznos idióta segédletével. Az Ungur, a Secui, a Ceangău az nem magyar? Az említett népcsoportok a népszámláláson magyarnak vallva magukat a mindennapokban nem tudják megélni csángó, székely identitásukat?
Az ungur megnevezéssel pedig nagyon is kilóg az a lóláb, ugyanis a román nyelv az említett megnevezéssel a magyarországiakat illeti, míg az erdélyi magyarokat a maghiarral. A románok 1918 óta mindig is érdekeltek voltak, hogy éket verjenek magyar és magyar közé. Ilyen megfontolással került fel Ceaușescu rémuralma idején 1977-ben a székely megnevezés is a népszámlálási listára. Kevesebb magyart akartak Erdélyben, s a cél azóta sem változott. Bizonyos „civil ámokfutók" Magyarországon is megpróbálkoztak a székelység nemzeti kisebbségként való bejegyzésével, a józan észnek köszönhetően sikertelenül. Mert ugyanbiza miért is akarnánk mi, székelyek az anyaországban is kisebbség lenni? Talán Mitică fújja a passzátszelet?
Qui prodest? A Dâmbovița partján, a szeku irodáiban már főzik a kávét? Vajon a magyarság megissza-e a fekete levest?
Mert mindent egybevetve, a tisztességes magyar embernek – székelynek, csángónak, palócnak, jásznak, kunnak, matyónak – akaratlanul is oly érzése támad, hogy a féltéglás, mély székelyek nem a magyarság szerves részeként akarják meghatározni magukat, hanem azzal szemben, a román politikai vezetés nagy örömére. Pedig a székely Tamási Áron is megmondta: „aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan". Persze ő még tudta azt, hogy „a székely is magyar, / Csak egy kicsivel több. / Úgy legalább három vagy négy fokkal."
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézetének 2017 decemberében készített állásfoglalásában a magyarországi székely nemzetiségi kezdeményezéssel kapcsolatban a többi között így fogalmaz: „Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekinti, amelyet a vonatkozó szociológiai és kulturális antropológiai kutatások, esettanulmányok is megerősítenek. Egy olyan, a magyar kulturális nemzetből kiszakított, a romániai magyar kisebbség (nemzetrész) integráns részét képező regionális-néprajzi csoport, amelynek önmeghatározásában, különböző megnyilvánulásaiban az etnicitás és a regionális kultúra, a hagyomány meghatározó szerepet játszik. A rendi natio közösségi azonosságtudatát a 19. század közepétől a magyar nemzetépítés regionális közösségtudata váltotta fel a közös eredet, a tájhaza, a kulturális örökség, az önkép tudatosításával. (…) Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát".
(Forrás: Ehír.ro / szekelyfold.ma)
Józan paraszti ésszel is szembetűnik, hogy „nincs itt valami kérem rendjén". Itt a magyarság kőkemény megosztása zajlik, néhány hasznos idióta segédletével. Az Ungur, a Secui, a Ceangău az nem magyar? Az említett népcsoportok a népszámláláson magyarnak vallva magukat a mindennapokban nem tudják megélni csángó, székely identitásukat?
Az ungur megnevezéssel pedig nagyon is kilóg az a lóláb, ugyanis a román nyelv az említett megnevezéssel a magyarországiakat illeti, míg az erdélyi magyarokat a maghiarral. A románok 1918 óta mindig is érdekeltek voltak, hogy éket verjenek magyar és magyar közé. Ilyen megfontolással került fel Ceaușescu rémuralma idején 1977-ben a székely megnevezés is a népszámlálási listára. Kevesebb magyart akartak Erdélyben, s a cél azóta sem változott. Bizonyos „civil ámokfutók" Magyarországon is megpróbálkoztak a székelység nemzeti kisebbségként való bejegyzésével, a józan észnek köszönhetően sikertelenül. Mert ugyanbiza miért is akarnánk mi, székelyek az anyaországban is kisebbség lenni? Talán Mitică fújja a passzátszelet?
Qui prodest? A Dâmbovița partján, a szeku irodáiban már főzik a kávét? Vajon a magyarság megissza-e a fekete levest?
Mert mindent egybevetve, a tisztességes magyar embernek – székelynek, csángónak, palócnak, jásznak, kunnak, matyónak – akaratlanul is oly érzése támad, hogy a féltéglás, mély székelyek nem a magyarság szerves részeként akarják meghatározni magukat, hanem azzal szemben, a román politikai vezetés nagy örömére. Pedig a székely Tamási Áron is megmondta: „aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan". Persze ő még tudta azt, hogy „a székely is magyar, / Csak egy kicsivel több. / Úgy legalább három vagy négy fokkal."
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézetének 2017 decemberében készített állásfoglalásában a magyarországi székely nemzetiségi kezdeményezéssel kapcsolatban a többi között így fogalmaz: „Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekinti, amelyet a vonatkozó szociológiai és kulturális antropológiai kutatások, esettanulmányok is megerősítenek. Egy olyan, a magyar kulturális nemzetből kiszakított, a romániai magyar kisebbség (nemzetrész) integráns részét képező regionális-néprajzi csoport, amelynek önmeghatározásában, különböző megnyilvánulásaiban az etnicitás és a regionális kultúra, a hagyomány meghatározó szerepet játszik. A rendi natio közösségi azonosságtudatát a 19. század közepétől a magyar nemzetépítés regionális közösségtudata váltotta fel a közös eredet, a tájhaza, a kulturális örökség, az önkép tudatosításával. (…) Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát".
(Forrás: Ehír.ro / szekelyfold.ma)
0 Megjegyzések