Még mindig kómában van Alekszej Navalnij. Az orosz ellenzéki vezető súlyos állapotban fekszik egy berlini kórházban. A német orvosok szerint megmérgezték – az egyik legismertebb harci idegméregre, a szarinra hasonlító hatással. A Kreml mindezt tagadja, és még bűnügyi eljárást sem lát indokoltnak.
Az orosz önkényuralom egyik legfontosabb jellemzője az előző mondat maga: Putyin országában már orvosi és nyomozati kérdésekben sem a hatóság, hanem a politika dönt. Az pedig a hős újságíró, Anna Politkovszkaja Orosz naplójából tudható, miként jutott idáig Oroszország, milyen módszerekkel szerzett hatalmat ez az elnyomó rezsim.
Az Európai Unióban élve, pláne az Európai Parlament képviselőjeként mindez minimum két feladatot jelöl ki számunkra:
1️. A közösség egészének küzdeni kell a putyini Oroszország térhódítása ellen. Helyes, ha gazdasági szankciókkal sújtjuk az önkényuralmat, helyes, ha a diplomácia minden szintjén elítéljük ezeket a borzalmas cselekményeket, és kifejezetten fontos, hogy ne kössünk kompromisszumot vélt előnyökért cserébe. Szemléletes példa az orosz metrókocsik ügye – mára már világos, hogy drágábban vettünk rosszabb járműveket. Ehhez képest még orosz atomerőmű is épül Magyarországon!
2. Másfelől pedig küzdenünk kell az EU-n belül a putyini megoldások térhódítása ellen. Az én dolgom az, hogy megállítsuk az orosz mintára dagadó oligarcha-vagyonok felé áramló uniós forrásokat. Az, hogy a megfelelő EU-s intézmények felismerjék és szankcionálják a jogállam lebontását. Amikor a sajtószabadságot konkrét sajtótermékek legyilkolásával rongálják, amikor a miniszterelnöki VIP-focipáholyban csevegő legfőbb ügyész alatt megállnak a korrupciós ügyek, amikor embereket hajnalban elvisznek a rendőrök egy Facebook-kommentért – fideszes polgármester feljelentésére.”
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések