A furcsa, sötétzöld anyagra egy kráterben talált rá a holdjáró. A szakértők azonnal észrevették a szokatlan jelenséget, mivel az színében és mintázatában nagyon eltért környezetétől – leginkább gélre emlékeztetett.
A Jütu-2 látható és közeli infravörös tartományban működő spektrométere (Visible and Near-infrared Imaging Spectrometer, VNIS) a képződményről visszaverődő fény alapján tudta megállapítani annak kémiai összetételét.
A “zöld gél” valójában olvadt kő, ami meteorit becsapódáskor keletkezett.
Az ütközés hatására a regolitréteg egy része megolvadt, és keveredett a szilárd regolittal. A folyamat végén úgynevezett törmelékkő (breccsa) jött létre – 2 mm-nél nagyobb, szögletes-sarkos törmelékdarabokból álló, a törmelékeknél jóval finomabb szemű anyaggal cementált kőzet.
A kutatók szerint még az is lehetséges, hogy a kőzet egy másik kráterben keletkezett, csupán a becsapódás hatására került mostani helyére. Ennek a feltételezésnek az alapja, hogy a képződménynek helyet adó krátert egy nagyjából 2 centiméter átmérőjű meteorit hozhatta létre. Ez azonban túl apró ahhoz, hogy ilyen nagy kiterjedésű kőzetréteget megolvasszon.
A Jütu-2 műszerei megállapították: a kráter környékén található regolitot főként plagioklászok, piroxének és olivin alkotják. A zselészerű, üveges anyag összetételének meghatározása már nehezebb feladatnak bizonyult. A fényviszonyok sem kedveztek a vizsgálatoknak, annyi azonban kiderült, hogy jelentős mennyiségben tartalmaz plagioklászokat, vagyis összetétele nem térhet el drasztikusan a közeli regolittól. Hasonló törmelékköveket találtak korábban, az Apollo-15 és 17 küldetések során is.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések