A „Respect for all” elnevezésű program keretében adott interjút Majoros Péter, aki beszélt az idősekhez való viszonyáról, de arra is kitért, hogy ő hogy látja magát 20 év múlva, ami azért is volt számára meglehetősen nehéz feladat, mert véleménye szerint az általa képviselt műfajban nem feltétlenül lenne hiteles, ha valaki veteránként pózol a színpadon.
„Hagyjuk most ezt a közhelyes dolgot, hogy tisztelet és hasonlók. Szerintem a tisztelet az nem életkor alapú, tehát pont annyira van az idősek között nem jóember, mint ahogy a fiatalok között is van. Aki ezt elvárja, az már ott egy zárójeles ember. Én azt gondolom, azzal, ahogy viszonyulsz a másik felé, azzal kell a tiszteletet kivívni” – kezdte Majka, aki elárulta, hogy a zenei szakmán belül kifejezetten nehéz feldolgozni, amikor újabb, fiatalabb előadók jelennek meg a piacon.
„Az én szakmámban, ahol nagyon nagy egók találkoznak, és ahol nagyon nagy a sértődöttség a nélkülözés miatt, ahogy az évek telnek el egy csomó embernél, ott például nagyon zokon veszik azt, ahogy változik a generációk ízlése. Jönnek-mennek az emberek ki a divatból meg be a divatba, így nagyon nehéz a fiatalokhoz úgy viszonyulni, hogy azt mondjuk, hogy el kell őket fogadni. Én középen állok, én se fiatal nem vagyok, se idősebb nem vagyok, én egy középkorú ember vagyok, aki látom még, hogy azok az emberek, akik már mennek kifelé ebből az egészből – ebből a siker, fiatalok vagyunk, menjünk, van még erőnk, toljuk, ezer koncert, buli buli hátán –, azok furán néznek azokra a fiatalokra, akik egy egész más ízlést képviselnek” – részletezte az előadó, akinek ilyenkor eszébe jut, hogyan néztek rá egyesek, amikor ő volt fiatal. Szerinte ez fontos, ha nem akar az ember olyan lenni, mint annak idején azok voltak velük.
Majka ezt követően a Magyarország egyik legnépszerűbb zenészével, Zoránnal ápolt kapcsolatára is kitért: benne legjobban az lepte meg, hogy milyen alázattal fordult hozzá annak ellenére, hogy zeneileg teljesen eltér egymástól a művészetük.
„Talpig úriemberként és teljesen egyenrangú partnerként kezelt, minden döntésről, amit zeneileg hozott, amikor volt egy közös produkciónk, nem is egy, már több, akkor megkérdezett, átrágta, elmondta a félelmét, hogy szerinte miért jó, miért nem jó, amit én gondolok. Szóval azt gondolom, ő egy olyan csávó, akit piedesztálra kéne állítani emiatt.”
Majka azt mondja, ellenpélda is akadt. Volt olyan, hogy mikor egy gyerekkori példaképével találkozott, az szoborként ledőlt, mert irigységet, sértődöttséget, rosszindulatot tapasztalt.
A beszélgetés végén Majka a saját idős korára is előretekintett, mondván, lehet, hogy ha külföldön élne, az vélhetően már csak a pihenésről és a szórakozásról szólna, itthon azonban keményen meg kell dolgoznia azért, hogy bizonyos életszínvonalat fenntartson, ami azért is fontos, mert egyáltalán nem biztos abban, hogy az ő műfajában 60-70 évesen is a színpadon állhat.
„Az ember hiába van felkészülve a jövőre, meg próbál megtenni mindent érte, azért itt anyagilag nem tudod bebiztosítani magad 20 évre. Hiába van egy hatalmas slágered, kettő, három, négy öt, mint ahogy mondjuk külföldön ír valaki egy Despacitót, és soha többé nem kell elővennie a tollat vagy a gitárt. Ez nálunk nincs, nekünk azért ez teperés. Nem tudom 20 év múlva mi lesz... Most gondold el, hogy mutogatom 65 évesen, amit most szoktam – az már nem ugyanaz. Bár, ha mondjuk Mick Jaggeréket nézzük, van még egy-két idősebb, inkább ilyen egyéniség a színpadon, akkor azért megnyugszom” – zárta gondolatait az előadó.
A teljes interjút itt tudja meghallgatni:
0 Megjegyzések