Spanyolországban Francisco Franco tábornok (1892-1975) eddig nyilvánosan látogatható sírjának eltávolítása után is maradnak látható emlékei a diktatúrának, amelynek meghatározó alakjaira még mindig több mint ezer köztéri elnevezés, címer, tábla vagy szobor emlékeztet.
Madridban a városi közgyűlés 2017 áprilisában szavazta meg, hogy megváltoztat 52, a diktatúra időszakából fennmaradt utcanevet. A táblák cseréjét azonban csak tavaly tavasszal kezdték meg, mivel a diktátor családja által működtetett alapítvány, a Fundación Francisco Franco bírósághoz fordult, amely átmenetileg felfüggesztette a folyamat végrehajtását.
Idén februárban az igazságügyi tárca hivatalosan 656 spanyol település önkormányzatát szólította fel, hogy távolítsa el területéről a Franco-diktatúra szimbólumait. Van, ahol megkezdődött a névváltoztatási eljárás, de még mindig akadnak olyan helyszínek, ahol ellenzik a névcserét, noha arra kötelez a 2007-ben elfogadott történelmi emlékezet törvénye.
A tábornoknak továbbra is szobra áll Mellila észak-afrikai spanyol exklávéban, és nevét mind a mai napig több mint száz utca vagy tér viseli.
Ennél is több, 315 van elnevezve a diktátor fasiszta eszmeiségű pártja, a Falange alapítójáról, José Antonio Primo de Riveráról, akinek sírja továbbra is megtalálható az Elesettek Völgyében, ahonnan Franco földi maradványait most áthelyezték egy családi magánkriptába Mingorrubióba.
A diktátor exhumálása újranyitotta a vitát arról, hogy mi legyen az Elesettek Völgyének sorsa, amely egykor Franco polgárháborús győzelmének jelképeként épült több ezer politikai fogoly rabszolgamunkájával, és ahol több mint tízezer embert temettek el, akik Francóval szemben a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban. Sokuk személyazonossága mindmáig ismeretlen.
A bazilikát körülölelő épületkomplexumban jelenleg bencés szerzetesek élnek, működik vendégház, étterem és oktatási központ is. A múlt évben 380 ezer látogatót fogadott az Elesettek Völgye, köztük sok turistát.
Spanyolországban megoszlanak a vélemények arról, hogy az egyesek szerint a világ egyik legnagyobb tömegsírjának tekinthető építményt vajon földig kell-e rombolni, vagy kiürítve és lezárva hagyni kell, hogy az enyészeté legyen. Esetleg múzeummá alakítva hasznosítsák, ahol a polgárháború és a diktatúra borzalmait ismerhetik meg és okulhatnak belőle a jövő generációi, ezzel új értelmezést adva a helynek és talán elősegítve a társadalom számára, hogy szembenézzen múltjával.
Csakhogy mindezt nehezíti, hogy sem a polgárháború, sem a Franco-diktatúra megítélése nem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar.
2010-ben José Luis Rodríguez Zapatero akkori kormányfő - akinek nagyapját Franco katonái ölték meg - megígérte, hogy jobboldali gyülekezőhelyből történelmi emlékhellyé alakítja át az Elesettek Völgyét, ám végül ez elmaradt, ahogy a holttestek megígért azonosítása is.
Az ismert köztársaságpárti áldozatok leszármazottai évek óta küzdenek azért, hogy szeretteiket exhumálhassák az Elesettek Völgyéből. Eddig 13 esetben adott erre engedélyt a bíróság, ám a végrehajtásra vonatkozó szakértői vélemények még nem születtek meg.
Várat magára az országban található polgárháborús tömegsírok feltárása is, amelyek a történelmi emlékezet helyreállításáért egyesület (ARMH) adatai szerint legkevesebb 114 ezer holttestet rejthetnek.
Az ARMH az elmúlt 19 évben több mint 900 ilyen tömegsírt nyitott meg, amelyekből összesen 9200 ember áldozat földi maradványa került elő.
Spanyolországban sokan várnak arra is, hogy a Franco családnak vajon valaha el kell-e számolni hatalmas, egyes becslések szerint 120 és 600 millió euró közötti vagyonával, amelyet még a diktátor alapozott meg 36 éven át tartó uralma során pozíciójának köszönhetően.
0 Megjegyzések