A tiltás-tűrés-támogatás „szentháromságán” már rég túljutottak a keleti harcművészetek Magyarországon, ahol előbb megvetették lábukat, manapság pedig sosem volt népszerűségnek örvendenek szinte kivétel nélkül. Helyzetükről, az utánpótlásról, az „önképről” a három szövetség elnökét kérdeztük.
A népszerűségért már nem kell küzdeniük a különböző harcművészeteknek és küzdősportoknak, s ezt jól mutatja, hogy az e csoportba tartozó olimpiai sportágak száma jövőre tovább bővül. A japán eredetű karate a 2020-as tokiói olimpián már a hivatalos program részeként szerepel, a koreai gyökerű tekvandó a 2000-es ötkarikás játékok óta olimpiai sportág, az angolszász hátterű kick-box pedig egyre közelebb kerül ahhoz, hogy bemutatkozhasson 2028-ban Los Angelesben.
KARATE – Dr. Mészáros János
„Ma már az egyik legnépszerűbb sportág a miénk, a felmérések szerint a negyedik legnagyobb Magyarországon. Ez nagyjából 14 ezer versenyzőt jelent, emellett ötvenezren is lehetnek, akik tanfolyami jelleggel, szabadidős vagy rekreációs alapon gyakorolják. Már nem kell a szülőknek elmagyaráznunk, mennyire fontos a gyermek fejlődése, nevelése szempontjából, mennyire fejleszti az önfegyelmet, a koncentrációt, az udvariasságot, a többiekhez való alkalmazkodást. Olyan egyéni sportág a miénk, amely a közösséghez tartozást is erősíti. Ma már ott vagyunk az iskolákban is, a kerettanterv lehetővé tette, hogy testnevelésórák keretében a karate is oktatható legyen. Az elmúlt tanévben 160 iskolában voltunk jelen, most szeptembertől pedig közel 200 iskola tűzte napirendre az oktatását, a szakemberképzés részeként pedig mesterképzést is indít a Testnevelési Egyetem. Ami a versenysportot illeti: nagyon erős az utánpótlásunk. Olyan nem nagyon fordul elő már, hogy egy-egy korosztályos világversenyre elutazunk, s onnan érem nélkül jövünk haza. Széttagoltság, rivalizálás? Nincs már olyasmi, ami a korábbi években volt. Magyarországon a karateszövetség a gyűjtőszervezet, amelyben egyesült a karatetársadalom. A három versenyrendszer összefog minden irányzatot, a tendencia az egységesítés irányába hat, azzal együtt, hogy az olimpiai versenyszámok mellett a karate megőrizte a két korábbi hagyományos versenyszámát is. Példát mutatunk a világnak is, hogyan lehet egységesen kezelni ezt a sportágat.”
EKVANDÓ – Patakfalvy Miklós
„Koreai harcművészetből kialakult modern, amatőr küzdősport a miénk, lassan két évtizede hivatalos olimpiai sportág, amely jövőre Tokióban is a programban szerepel, s amelynek népszerűsége a világban fantasztikus. Több mint 80 millióan űzik, a világszövetségnek, a WT-nek 210 tagországa van öt kontinensen. Magyarországon 1989 óta van jelen a WT-tekvandó, 2000-2500 között mozog a létszámunk, ebből 1000 körüli az igazolt versenyzők száma. Az utánpótlás ösztökélésében kontinensünk élen jár, U21-es kontinensbajnokságot csak Európában rendeznek. Az ilyen világverseny külön motivációt ad, jó átmenetet biztosít ahhoz, hogy aztán a felnőttmezőnyben is megállják a helyüket a fiatalok. A legalsó korosztályt illetően is kissé előbb tart Európa. Nemzetközileg a kadétok, a 11–13 évesek a legifjabbak, de a WTE, az európai szövetség döntése nyomán van már gyerek 1 és gyerek 2 kategória is a 7–8, illetve a 9–10 évesek számára, nekik nem hivatalos Eb-t is rendeznek. A 14–17 életévben kiemelten fontos az ifjúsági olimpiai részvétel, bár kissé keseríti a szánk ízét, hogy a sportág úgy kerülhetett a korosztályos játékokra, hogy a súlycsoportok számát a felével csökkentették. Ami a két nagy világszövetséget illeti, a két Korea közeledésével a WT és az északiak ITF-je akár egyetlen szövetségben tömörülhetne úgy, hogy azon belül lenne egy WT- és egy ITF-szabályrendszer. Az ITF csak így kerülhet közelebb ahhoz, hogy eljusson az olimpiai részvétel lehetőségéhez…”
KICK-BOX – Galambos Péter
„Angolszász eredetű, és a tradicionális küzdősportokból nőtte ki magát a kick-box, de a mienk nem harcművészet, csakis sport. Sportként fogjuk fel a versenyrendszerünket, s nem életfilozófiai megközelítésben gondolkodunk róla. A lényeg nálunk a küzdelemcentrikusság. Amerikában elsősorban karatézó emberek indították útjára a kick-boxot, akik valami mást akartak, olyat, amelyben szabadabban érvényesül a kreativitás. Szabályos technikákat vettek át például a kungfuból, ha az tetszett meg, a karatéból egy másikat, a tekvandóból egy harmadikat, s összeállt az a mozgásrendszer, amely sokkal jobban továbbfejlődésre ösztönző, mint egy merev tradicionális rendszer. Az egyre népszerűbbé válás legfrissebb jeleként is a NOB a múlt év végén elismerte a világszövetségünk, a WAKO irányította kick-boxot, ez kiváló inspiráció, nagy lépés előre a folyamatban, amely az olimpiai részvétel felé vezet.”
A bőség zavara
Nemrégiben hatalmas sikerű utánpótlás Európa-bajnokságot zártak Győrött, amelyen 39 ország 1600 versenyzője vett részt. Magyarország második lett az országok rangsorában, versenyzői száznál is több érmet, közte 28 aranyat szereztek. Ugyanakkor kritikus hangok is megszólaltak, a bőség zavarát emlegették, éppen azt kifogásolva, hogy már-már kezelhetetlen mennyiségű a mérhetetlenül sok érem…
„Hogy felnőtt szinten is eredményesek legyünk, nagyon korán el kell kezdeni a kick-boxot választók versenyeztetését – szögezte le határozottan Galambos Péter. – Az pedig a sportág sajátossága, hogy a 8–18 éves fiúk és lányok korcsoportokra bontva formagyakorlatban, tatamin és ringben zajló versenyszámokban, fél tucat különböző szabályrendszerben is összemérik tudásukat. Nem lenne jó, ha feldarabolnánk az egészet. Mi, ha úgy tetszik, inkább összelapátoltuk egy helyre az utánpótláskorúakat. Részben, mert így könnyebb megoldani egy Eb-t és sokkal olcsóbb is, részben, mert a gyerekek sokat tanulhatnak egymástól, miközben versenyzési lehetőséghez jutnak. Szóval nekünk aranybánya a nagy háttér, nem akarjuk szétdarabolással elveszíteni a tömegbázisunkat.”
0 Megjegyzések