Olyan jól menő üzletággá nőtte ki magát az ellenzéki tarhalás, hogy tényleg csak idő kérdése volt, mikor jelenik meg a területen egy komoly nagyvállalat és szorítja ki a kicsiket, teszi tönkre a függetleneket, zsebeli ki az amatőröket. Valahogy így kezdődött az ipari forradalom is…
A nehezebb, a kényelmetlenebb út a pénzszerzésre az, mikor valakit úgy megvert a sors, hogy kénytelen feladni minden önbecsülését, és a közösséghez fordul alamizsnáért. Ilyenkor az őszinteség elengedhetetlen, érdemes minél színesebben és átélhetőbben vázolni a nyomorúságot, ez nyitja ki a szíveket, egyúttal a pénztárcákat. A legnehezebb részen, tehát azon, hogy valaki emberi mivoltát feladva kéregessen az utcán, a szükség és a kényszer viszi át. Nincs más választás, ha életben akar maradni.
A könnyebb módozat amikor, nincs is igazán szükség alamizsnára, csak mivel a pénz olyan, mint a levegő, nem számít mennyi van belőle, csak legyen gecisok, a pimaszság vezet célra. Kell hozzá valami vicces, igazságot ugyan csak Sargentini-jelentésnyi mennyiségben tartalmazó, de mégis megfelelően pofátlan szöveg. Mint példának okáért a „légy oly bátyám, adj egy szál cigit, anyukám szívműtétjére kell!” szöveg többnyire eredményre vezet. A nagyvárosi, minden hülyeséget megértéssel fogadó közeg ilyenkor egy félmosoly kíséretében mindig ad egy kis cigit/aprót, elvégre mit számít pár forint, maga is valami marhaságra költötte volna csak el, mondjuk fenntartható bambuszszívószálra vagy Paprikakinga egyik önálló estjére.
Nagyvállalati profizmus
Az Index nevű agitációs propaganda vállalat a második módszert választotta, mivel roppant szerencsés helyzetben van. Pénzre ugyan nincs szüksége, bőven rendelkezésére áll minden, amiről a konkurensek álmodni se mernek, de a sok-sok magányos, öregecskedő, és kórosan elhízott femnáci Európában rengeteget dolgozott azon, hogy a magyari nyomorúságos rögvalóságról már mindenki tudjon mindent. Az elmúlt években hetente szűnt meg a sajtószabadság, a kormányzati elnyomás pedig akkorára nőtt, hogy talán Konok Péter szakállában is akad egy kicsi belőle poratkának álcázva. Maradt a viccesen pimasz, pofátlan duma, hogy ők annyira, de annyira szeretnének függetlenek maradni, és nyilván fejleszteni, még több izgalmas gasztróreceptet kikutatni a zacskós levesek közt, esetleg leleplezni valamit, ami fejléces papíron érkezik különböző hárombetűs szervektől, hogy nekiálltak ipari méretben tarhálni.
Persze nyugodtan tegyék, elvégre az egykulcsos adónak és a pezsgő gazdaságnak köszönhetően bőven van miből adakoznia a nagyvárosi középosztálynak, akik olvasóik jelentős részét adják. Pénzből van elég, adakozó kedvből áll rendelkezésre kevesebb mindig. Most, hogy az Index beindította a koldusmaffiát, a kicsik el lesznek zavarva az utcáról. Ők hoznak Bukarestből precízen nyomorékká tett gyereket, 120 évesnek látszó kora 30-as cigányasszonyt, süketnémát tökéletesen játszó, csak románul értő rokkantat. Vagyis ennek a médiabeli megfelelőit. És innentől a többi koldusnak lefőtt a kávé. A Mércének hónapjai vannak hátra, a Gólya presszó költözhet, Juhász Péter pedig vásárolhat hitelre Hollandiában. Ott még biztos maradt neki…
Már többet beszélnek róluk, mint bármelyik tarhálós akcióról az elmúlt évekből.
Reggel pár percre lekapcsolták magukat, ettől pedig a teljes haladó nyilvánosság idegállapotba került. Csak hogy átéljék, milyen lenne Index nélkül. (Én túléltem.) Gondolom egészen olyan, mint kávé nélkül ébredni, vagy arra menni hazafelé egy whiskeykóstolásról, hogy bezárt a kulináris élvezetek legmagasabb fokával csábító csirkés gyorskajálda. A profin megtervezett üzenet átment, a haladókák zaklatottságukban már az első pár órában annyit utaltak, amiért Juhász Péter napokig perselyezte végig mások tüntetéseit. Más ligában játszanak, na….
Az Index most nyírja ki éppen a (szinte) teljes ellenzéki sajtót. A 444 nyilván kivétel, ott csak egy embernél kell tarhálni, Gyurkabácsi pedig nem lesz földönfutó ennyi plusz kiadástól. Az azonnali.hu megmarad, őket eltartja Ungár, a HVG és a Népszava nyereséges a Népszabadság és a Magyar Nemzet késői végelgyengülésben történt elhalálozása következtében, a többitől meg kezdhetünk búcsúzkodni. Nem is akkora szar arcok ezek az indexesek? Majd beszéljék meg egymást között, mi biztos jól fogunk szórakozni.
De az is lehet, Földes Andrásért gyűjtenek, őt kell kiváltani a mesés Dzsádói-fensík titokzatos oázisainak egyik ragálykórházából, hogy újra küldhessen nekünk izgalmas riportokat a Földközi-tengeren hánykolódó grafikusokról és leendő finn válogatott focistákról.
0 Megjegyzések