Beválhat az LDCT-módszer
Egy viszonylag egyszerű vérteszt finomíthatja a jelenlegi tüdőrák-szűrés jogosultsági kritériumait és segíthet eldönteni, kik tartoznak a magasabb kockázatú csoportba a betegség szempontjából, náluk ugyanis alacsonyabb a CT-dózis (LDCT) – állítja egy nemzetközi kutatócsoport.
Vérteszt segíthet azonosítani, kinek van szüksége tüdőrák-szűrésre. A teszt a szervezetben keringő fehérjék szintjét méri, s ennek alapján kalkulálják, kinél magasabb a betegség kockázata. Az ún. külső validációs tanulmány rámutatott, hogy ez a teszt igen pontosan meghatározta a később kialakult tüdőrákos eseteket és a kontroll eseteket is, mint a hagyományos, dohányzást alapul vevő kockázati modell és a jelenlegi amerikai szűrési kritériumok.
Az USA megelőző szolgáltatási munkacsoportja (USPSTF) most az LDCT szűrést javasolja az olyan dohányosok számára is, akik 30 évig cigarettáztak, de az elmúlt 15 évben nem. Ők azonban a tüdőrákos esetek kevesebb mint 50 százalékát adják.
„A biomarker-alapú kockázatmeghatározás potenciálisan javíthatja a tüdőrák-szűrés alkalmassági kritériumait” – vélik a kutatók, a Houston-i Texasi Egyetem MD Anderson Rák Központ, valamint a franciaországi Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) munkatársai.
A tanulmány szerzői hozzáteszik, hogy sürgős szükség van a tüdőrák-kockázat meghatározásának javítására, mivel az aktuális szűrési kritériumok az esetek jó részét elmulasztják. Az új tanulmány elvi bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a szervezetben keringő fehérje biomarkerek képesek javítani a rizikóértékelést, s használhatóak arra, hogy meghatározzák a számítógépes tomográfiás szűrés szükségességét. Az együttműködési tanulmányról szóló jelentést a JAMA Oncology szaklapban közölték.
A biomarker-alapú kockázatértékelő eszköz négy fehérjét tartalmaz. Ezek 125-ös rák antigén; karcinoembrionikus antigén; citokeratin-19 fragmentum; és a felületaktív fehérje B prekurzora. A kutatók amerikai pácienseknél alkalmazták ezt elődiagnosztizálás céljából a vérminták vizsgálatánál, olyanoknál, akiknél fennállhatott a tüdőrák magasabb kockázata. A résztvevők közt volt 108 mindig is dohányzó ember, akiknél 1 évvel a szűrés után valóban megállapították a tüdőrákot, valamint 216 dohányzásellenes kontroll páciens.
Az eszköz validálásához abszolút kockázatbecslést alkalmaztak 63, mindig dohányzó beteg esetében, akiknél a tüdőrákot a vérvétel után egy éven belül diagnosztizálták. Őket hasonlították össze 90 kontroll-pácienssel, egy másik tanulmányból. Átlagos életkoruk 58 év volt. 69 százalékuk pedig férfi. A kutatók ezután a biomarker pontszámot összevetették a dohányzásnak kitettséggel. Az integrált kockázatbecslési modell alkalmazásával a 63-ból 40 tünetmentes tüdőrákos esetet azonosítottak, vagyis 63 százalékát a későbbi valóban kialakult rákos eseteknek. Az LDCT szűrés tehát 0,63 százalékos érzékenységnek felelt meg.
Összehasonlításképpen, 62 esetleges tüdőrákos esetből 26 esetben valós volt a rizikó, vagyis az LDCT módszer azonosította a később kialakult betegségek 42 százalékát. Ez 0,42 érzékenységnek felel meg.
Forrás: Adrina - napidoktor.hu
0 Megjegyzések