Ma estére összeomolhat a migránsok miatt egy 50 éve regnáló rendszer

Minden előrejelzés, tévéműsor, elemző, közvélemény-kutató és az utca emberének véleménye is arra mutat, hogy a vasárnapi választáson meglepetés születik. A nagyon stabil politikai berendezkedés miatt ez azonban nem jelent földindulást.

Szinte mindenki a Svéd Demokratákra (SD) kíváncsi. Az ő standjaik a legnépszerűbbek az utcán, az ő aktivis­táikkal beszélgetnek a járókelők, a Jimmie Akesson pártelnök által végrehajtott ­monstre kampányfinis, amely során északról dél felé egy hónap alatt végigjárja egész Svédországot, meglehetősen nagy tömegeket mozgatott meg mindenütt.

A felmérések is hasonló képet mutatnak. A Yougov által készített szonda szerint az SD vezeti a népszerűségi listát egy héttel a választások előtt, 24,8 százalékos mutatóval. Szorosan követi a többi párt által populistának és szélsőségesnek tekintett mozgalmat Svédország „örökös” kormánypártja, a Szociáldemokraták, akikre 23,8 százaléknyi polgár szavazna.

A helyi jobboldali-polgári pártnak tartott Mérsékeltek 16,5 százalékot kapna, a kommunizmus felé hajló Munkáspárt 9,4 százaléknyi svéd választása, a Centrumpárt konfliktusokat kerülő tömbje hat százalékot gyűjtött, a Liberálisok – akik Svédországban a jobboldali Szövetség tagjai – 5,7 százalékot kapnának, a velük hasonló értékeket valló Kereszténydemokraták 4,8 százalékot.

Itt húzzák meg a vonalat, a négyszázalékos bejutási küszöb alá esnének a Zöldek 3,6 százalékkal, valamint a jellegzetesen svéd radikális mozgalom, a Feminista Kezdeményezés (FI). Programjuk egyik tézise szerint a párt azt tervezi, hogy minden papírok nélkül élő migránsnak letelepedési engedélyt bocsát ki, és felállít egy olyan bizottságot, amely előkészíti a svéd határok teljes megnyitását.

„Azt a pénzt, amelyet jelenleg az emberek mozgásának korlátozására fordítunk, arra költjük majd, hogy az emberek jobban részt vegyenek életük alakításában” – áll a programban. Az FI nem éri el az egy százalékot, ám fontos tudni, hogy Svédországban, ahogy a világon mindenhol, a közvélemény-kutatások jócskán tévedni tudnak.

Az utca emberénél csalókább mérce nincs is. A legtöbben nem szívesen beszélnek politikáról, akik igen, sokszor úgy érzik, véleményük hangoztatása esetleg később káros lehet nekik. Viszonylag általános nézet, hogy a fő gondot jelenleg Svédországban a bűnözés növekedése jelenti, ezt követi az egészségügyi rendszer miatti panasz. Többen mondják, hogy az oktatással is jobban kellene törődni.

No és ott van a migráció, minden politikai kérdés veleje, amely teljesen átvette a választási hadjárat tematizálását, ezt szokás eufemisztikusan „bűnözés” címszó alatt tárgyalni. Az utcákon nagyon kevés a rendőr, a hírekben pedig sokszor esik szó arról, hogy lövöldözések történtek itt-ott, de az átlagpolgár erről semmit se tud, a helyszínelés megtörténik, majd eltűnik a téma az újságokból.

Az egyik statisztika azt mutatja, csökkennek az erőszakos bűncselekmények Svédországban, ezt a kormányzó Szociál­demokraták szokták mutogatni. Más felmérések viszont azt igazolják, hogy az erőszak növekszik az országban, s nem véletlen, hogy a pártok mindegyike kiemeli programjában, hogy a nemi erőszak büntetési tételét növelné.

Ha a leírt százalékokhoz hasonló lesz a vasárnap esti végeredmény, az mérsékelt földindulást jelent. A száz éve kisebb megszakításokkal kormányzó Szociáldemokraták ugyan nem nyernék meg a választást, de valószínűleg mégis ők kapnának kormányalakítási megbízást a házelnöktől.

Az SD-vel való együttműködést az összes párt kizárta, de egy húszszázalékos párt támogatottságát nem lehet félvállról venni, főleg úgy nem, ha nélküle nem lehet koalíciót létrehozni. Mivel a baloldal és a jobboldal – ez svéd szóhasználat, magyar szemmel a svéd pártok mindegyike, az SD is baloldalinak számítana – egyaránt a mandátumok nagyjából negyven százalékát gyűjtené be, csak kisebbségi kormány jöhetne létre.

Svédország erre is készül, Stefan Löfven kormányfő is kisebbségből irányította a Zöldekkel koalícióban az országot néha hihetetlen politikai bakugrásokkal migrációs kérdésben, vagy kezét széttárva a göteborgi, malmői és stockholmi autógyújtogatások idején, kérdezvén, vajon mit akarnak ezek a fia­talok.

Ám a kisebbségi kormány nem életbiztosítás és nem is jellemző Svédországra, főleg a mostani, nagyon terhelt időszakban, egy húszszázalékos párt fényében, amely négy éve még 13 százalékot kapott, tíz éve pedig kis túlzással nem is létezett. Bár sokat alakult a párt, ideológiai értelemben és személyek tekintetében egyaránt, a száz éve irányító Szociáldemokratákat a helyi önkormányzatokban, a munkahelyeken, a szakszervezetekben, az oktatási intézményekben, az élet minden területén teljesen esélytelen megszorítani, olyan régóta felépítették jól működő hálózatukat.