Szögezzük le először is, hogy ez az írás az én szemszögemből íródik, az elmúlt pár nap tapasztalatai alapján.
Sem pedagógus, sem szakértő nem vagyok, csak szeretem a hazámat. Nem tudom milyen az, ha valaki úgy nő fel, hogy nincs nemzeti identitása, nem tudom milyen az ha valakinek nincsenek gyökerei, nem tudom milyen liberálisnak lenni. De még csak a globális világban sem tudok gondolkodni, mert az meg végképp nem érdekel.
Nekem csak az a fontos, hogy mindazt a szülőföld iránti szeretetet átadjam érzésben, zenében, beszélgetésekben a gyerekeknek, amire engem neveltek. Azért írom le mindezt, mert sokan kértétek, hogy írjam le, hogy mit tapasztalok az iskolákban, hogyan fogadják ezt a témát a gyerekek.
Nyitottan !
Ugyanazt tudom mondani, mint amit Dr. Máthé Áron történész - szakértő a Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnöke elmondott tegnap a Kossuth rádióban a MAGYARBÓL JELES iskolai turnénk kapcsán, hogy óriási az igény, hogy az oktatásban és a nevelésben nagyobb hangsúlyt kapjon a nemzeti identitás kérdése.
Mi a műsorunk alatt érintőlegesen tudunk beszélgetni a gyerekekkel erről a témáról, nem tudunk benne elmerülni - erre kevés egyetlen tanóra, amit egy intézményben töltünk. Ezt az időt viszont igyekszünk megtölteni gazdag tartalommal. Átvesszük a nemzeti ünnepeinket a gyerekekkel, beszélünk a legnagyobb magyarokról, a hungarikumokról és arról, mennyire büszkék lehetünk rá hogy, magyarok lehetünk.
Amikor megfogom egy gyermek kezét gondolatban a műsor közben, amikor a szemébe nézek a Magyar vagyok című dalunk alatt, látom, hogy felnő abban az 5 percben. Kihúzza magát, méltóságteljessé válik.
Ez csak részben a dal érdeme. A másik részről a téma, a szeretet és az alázat ami megérinti őket a magyarság és a szülőföld iránt.
16 iskolai előadáson vagyunk túl, még 72 van hátra. A tapasztalataimat folyamatosan közé fogom tenni. Összegzés:
Én nem vagyok pedagógus sem pedig szakértő.
Én csak szeretem a hazámat és köszönöm, hogy ezt átadhatom.
Kiss Kata
0 Megjegyzések