Gyógynövények - Agávé

Az agávé (agavé, Agave) a spárgafélék (Asparagaceae) családjában az agávéformák (Agavoideae) alcsalád névadó nemzetsége számos, jól ismert sivatagi és száraz égövi fajjal.

Származása, elterjedése

Amerikában honos Dél-Amerikától Észak-Amerika déli részéig; a legtöbb faj Mexikóban, illetve az USA-ban él. Dísz-, illetve haszonnövénynek valamennyi kontinensre áthozták a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt meleg régiókba, ahol aztán több faja is kivadult.

Mexikó őslakói egyes források szerint már 9000 éve termesztették. Ma is használnak olyan recepteket, amelyekről azt állítják, hogy az aztékoktól származnak. A fajok jelenlegi változatossága valószínűleg legalább részben az ősi nemesítők munkájának eredménye.

Megjelenése, felépítése

Tőlevélrózsás, levél pozsgás évelő. Levelei lándzsásak, az élük szúrós, a hegyük tövisesen szúrós; színük a világoszöldtől a hamvaskékig terjedhet — ez utóbbi árnyalat a párolgást csökkentő viaszos bevonatnak köszönhető.

Zömök szára másodlagosan elfásodik.

Végálló virágzata felálló virágszáron fejlődik ki. A virágok többnyire fehérek, némely fajok virágai sárgás vagy zöldes árnyalatúak.

Felhasználása

Szapogenin- és szaponinvegyületeik hatnak az állatok hormonális szabályozására, így fogamzásgátló tabletták gyártására használják őket.

Több faja kedvelt dísznövény.

A közönséges agávé (Agave americana) levelektől megtisztított torzsájának tiszta vagy cukrozott cefréjéből párolják a mezcalt, a tequilát pedig ugyanígy készítik a kék agávéból (Agave tequilana). A kivágott virágszárból kicsorgó nedvből erjesztett ital a pulque, amit már az aztékok is nagyon kedveltek.

Oaxaca államban az indiánok a levelek legkülső rétegét tapadófóliaszerű csomagolóanyagnak használták a munkahelyükre magukkal vitt ételeiket védelmére. A leveleket és a bugavirágzatot állati takarmánynak is hasznosították.

A növény szára és a levelek töve a nem zöld rész ehető, meglehetősen sok szénhidrátot tartalmaz; az alkoholos italok erjesztésénél is ezt a sajátosságát használják ki. A tápanyagtartalom és egyúttal a növény élvezeti értéke is a növény korával javul. A pH 5–6 savtartalmú agávélé tápértéke 100 ml-enként mintegy 300 kalória. A tápanyagok 90-93%-a fruktóz és glükóz, de vannak benne más egyszerű cukrok is és egy kevés vas. A fiatal virágzó tövek és a virágok is ehetők sütve vagy főzve, de akár nyersen is.