A világ egyik legfontosabb napilapjában, a Le Figaró hétvégi számában jelent meg Eric Zemmour világszerte ismert, saját országában páratlanul sikeres esszéista és újságíró cikke Orbán Viktorról és a magyar modell eredményességéről. Fő gondolata, hogy a francia jobboldalnak tanulnia kellene Magyarországtól, meg kellene érteniük a magyar politika sikerét.
Az írás címét úgy lehetne fordítani, hogy Tekintsünk Keletre, ismét! Alcímében pedig azt írja Zemmour, hogy Orbán Viktor koncepciója, az illiberalizmus a francia jobboldalnak nyújthat esélyt, már amennyiben megfelelően tudják értelmezni.
Eric Zemmour szerint az osztrák, az olasz, a lengyel, a szlovák és bizonyos értelemben a német választás után a magyar nagy győzelem is bizonyította, hogy az illiberalizmusnak nagy politikai jövője van. Úgy értelmezi az illiberalizmus megteremtőjének, Orbán Viktornak a gondolatait, hogy ez egyrészt gazdasági értelemben racionalitást jelent, ideológiailag pedig teljes szakítást. Az illiberalizmus demokráciát jelent, olyan demokráciát, ami (ezt mi tesszük hozzá, hogy Lincoln és Kossuth szavaival élt Zemmour) a népből, a néppel, a népért.
2008-ban kiderült Orbán Viktor számára, hogy mihez vezet a globalizmus. 2015-ben, a migránsválságra is gyorsan és jól reagált, és nem azt az utat választotta, amit például Franciaország vagy Németország, a multikulturalizmust.
Eric Zemmour szerint érthető, hogyha az egykori osztrák-magyar monarchia vezető országai különösen érzékenyek a migránsválságra, és utal Bécs tizenhetedik századi muszlim elfoglalására is. Ráadásul Magyarország a kommunizmustól is szenvedett.
Az illiberalizmus természetesen Brüsszel legújabb ellenségévé vált. De Eric Zemmour szerint nagy szükség van rá. A (francia) jobboldal megújulásához alapvetően szükséges, egybegyűjtheti a jobboldali szavazókat és kellően tud szembefordulni Európa iszlamizációjával.
Néhány mondatot a fentiek kapcsán muszáj írnunk a francia jobboldal állapotáról is. Miután a bukott, egykori szocialista miniszter, Macron elnök lett, a francia jobbközép szinte kettészakadt. Néhány parlamenti képviselő megalakította a konstruktív jobboldali csoportot, ami persze képtelenség és a jobboldal elárulása. Ők azt mondták, hogy bár jobboldaliak, de annyira tetszik nekik Macron politikája, hogy a fő döntéseit meg fogják szavazni. Többségüket kizárták a pártból. Ezután a szinte balra húzó, egykori jobbközép miniszterelnök és sikertelen elnökjelölt, Alain Juppé következett, aki Macron jövő évi uniós választási listáján is hajlandó lenne szerepelni. A decemberi pártelnök-választáson aztán a jobboldal racionális döntést hozott: az elszánt, Macronnal szemben erőt mutató, a francia köztársaság történetének egykori legfiatalabb miniszterét, Laurent Wauquiez-t választották óriási fölénnyel pártelnöknek. Wauquiez karrierjét a kezdetektől fogva a korábbi köztársasági elnök,Nicolas Sarkozy egyengette. Zemmour több írásában is arra utalt, hogy Sarkozy útján kell tovább mennie a francia jobboldalnak, és a baloldaltól való rettegés a párt végét jelentené.
Maga Laurent Wauquiez pedig több olyan nyilatkozat tett - és régióvezetőként hozott is - , ami azt bizonyítja, egyfajta mintául tekinti a magyar modellt. A baloldali felháborodás ellenére kijelentette: munka nélkül nincs segély, és lényegét tekintve bevezette voltaképpen a közmunkát, saját régiójában, Auvergne-Rhone-Alpes-ban. Többször beszélt a politikai korrektség káros hazugságáról, és ellene van mindenfajta migránskvótának. A migránsok Franciaországon belüli elosztását is ellenezte.
Ha pedig magát a Figaro-cikk szerzőjét nézzük, Eric Zemmour az egyik legjobb francia esszéíró és újságíró. Francia öngyilkosság című példátlan sikerű műve, egy évvel az európai migránsválság előtt megjósolta a bekövetkezett eseményeket. Több mint 500 ezer példányban adták el, ami műfajából adódóan kivételes rekord.
Egy Soros-támogatta szervezet és baloldali politikusok is ellene fordultak, a politikai korrekt (vagyis a baloldalnak engedelmeskedő) beszédet megkövetelő kereskedelmi tévé pedig, ahol nagy nézettségű műsort vezetett, elküldte. Többen beperelték, végül ellenfelei vesztettek.
0 Megjegyzések