Megannyi ellenzéki hazugság és gyűlöletcunami után vasárnap a szavazásban megnyilvánuló tettek beszéltek. 2,6 millió elszánt magyar vonult fel a kormánypártok mellett. De kikre mondtak nemet? Az európai nemzetállamokat és őshonos európai népeket eltörölni kívánó Kalergi–Soros-terv embereire és az e tervet szolgáló perverz és ravaszul kigondolt koalícióra.
A szemkilövetőkből, levitézlett liberálisokból, olimpiagyilkosokból, Lenin-fiús temperamentumú anarchistákból, viccpártból és a nemzeti radikalizmust eláruló, köpönyegforgató vezetők által a szakadék szélére sodort, identitászavaros állapotba juttatott pártból álló ellenzéki erőkre.
Ez a magyarság győztes pozsonyi csatája volt – és a nemzetellenes ellenzéki koalíció Mohácsa. A kétharmados győzelem hatalmas erőt és felhatalmazást ad a további felelős nemzetépítésre, de egyúttal a hibák kijavítására, a megtisztulásra is és arra, hogy minden lehetséges törvényalkotási, diplomáciai és kormányzati eszközzel folytatódjon a nemzet gyarapítása, egyesítése és védelmezése itthon, a Kárpát-medencében, Európában és a világban.
Szinte felfoghatatlan, hogy az áruló vezetés miként tette a Jobbikot ennek a tönkrevert, nemzetellenes ellenzéki koalíciónak a csatlósává. Egyre több méltán dühös ember szeretné megtudni: vajon milyen forgatókönyvek voltak Vona fejében arra az esetre, ha a „rendszerváltó” ellenzék kisebbségbe kényszeríti a Fidesz–KDNP-t. Erről hadovált ugyanis még pár napja a bukott szóvivő, Mirkóczki. Vajon meddig terjedt volna az árulás?
Most már látjuk: Vonáék kétszer igyekeztek a néphangulatot meglovagolva hatalom közelébe jutni. Először a 2006. őszi rendőrterror után a nemzeti ellenállás hullámára ültek fel jó ütemben, és kihasználták ezernyi derék hazafi bátorságát, tetterejét és önzetlen segítségét a parlamenti bejutás érdekében.
Mint azóta tőlük tudjuk: „Nem azok voltunk, akiknek mutattuk magukat, és amit 2010 előtt mondtunk, az volt a nem igaz.” Az a néphangulat azonban az akkori nemzetellenes hatalommal szemben építő szándékú volt.
2014 után azonban a nemzetellenes „szakértő” korifeusok és lopott pénzből gazdálkodó oligarcha- és liberális média által felkorbácsolt gyűlölethullámra, a „zorbánfóbiára” telepedtek rá, sokszor túllicitálva az egykori ősellenségek uszításait.
Ez egy negatív gyökerű, nemzetellenes célokat szolgáló vállalkozás volt, ezért eleve kudarcra volt ítélve. Ráadásul mindezt egy hibáktól ugyan nem mentes, de mégis nemzeti érdekű kormányzattal szemben, éppen nyugati (EU, ENSZ) és déli (illegális bevándorlás) külső támadások pergőtüzében.
Azt pedig legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a láthatóan már a teljes megbuggyanás szélére került, szemkilövető Gyurcsány magyarellenes különítménye, a DK a Jobbiknak köszönhetően ugorja majd át a parlamenti küszöböt és szerez három egyéni mandátumot. Az utolsó héten – néhány nap alatt hetvenezer megtekintést elért – videón lepleztem le, hogy a Jobbik az általa fenntartott Iránytű Intézet Kireszavazzunk.hu oldalán 27 választókerületben bevándorláspárti szocialista, gyurcsányista és LMP-s jelölt támogatására buzdított, sőt hat esetben DK-sra.
Ez a gyalázatos, ballib érdekű agitprop olyan remekül működött a választási eredmények tanúsága szerint, hogy a hibbant Néró és csapata alig harmincezer szavazattal billent át a bejutási küszöbön, továbbá a három egyéni gyurcsányista győzelem úgy vált lehetségessé, hogy a listán Jobbikra szavazók közel fele átlagosan DK-s jelöltre adta „taktikai” voksát.
A nemzeti radikálisok számára vállalhatatlan ilyen jobbikos tettek miatti bírálatokra és figyelmeztetésekre a kampány során Morvai Krisztinát, Budaházy Györgyöt, Borbély Zsolt Attilát, Gonda Lászlót, Kassab Adonist, Lenhardt Balázst, Mikus Mártont, Novák Elődöt és jómagamat lelkiismereti és honféltő okok indították.
Nemzetünk irányítását hosszú távon egy megtisztult Fidesz–KDNP és egy megtisztult Jobbik láthatná el eredményesen. Most mindkettőnek ideje van. Az előbbi végrehajtása az európai történelem menetét egyre inkább helyes irányba mozdító miniszterelnök sokak által elvárt felelőssége és feladata.
Az utóbbi tisztulás végrehajtásában mindenkinek szerepe van, aki részt vett a Jobbik mikropárti létből való kiemelésében, de természetesen a jelenlegi tagoknak és megválasztott képviselőknek fokozottabb a felelősségük. A képviselőknek a hazafias követelményeknek kell megfelelniük, és ha a nemzeti radikálisok visszafoglalják a párt vezetését, a képviselőknek is el kell azt fogadniuk. Nem kizárt a „kisgazdásodás”: a frakció fellázad a párt ellen, mint anno a kisgazdáknál történt a kilencvenes években.
Ez hosszú évekre béna kacsává teheti a megtisztulás és az eredeti értékekhez való visszatérés útját járni kívánó, rövidesen remélhetően felálló új vezetést. Nem beszélve a Simicska-féle jogsértő plakátbiznisz miatt összeszedett hatszázmilliós tartozásról. Nem lesz tehát könnyű a Jobbik visszakormányzása a nemzeti radikális irányba.
Ha pedig ez nem megy észszerű időn belül, még akár egy új formáció is szóba kerülhet, amely konstruktívan kritikus, nemzeti radikális szemlélettel viszonyul a kormányzathoz, de kíméletlenül zár és üt a balliberális oldal és a bevándoroltatást erőltető EU felé.
Vona elsőként távozott az általa meglékelt, jobbról balra eltérített hajóról, amelyről ő és vezetőtársai nagyszámban hajították ki a nemzeti radikális matrózokat és tiszteket. De ilyen könnyen azért nem úszhatja meg. A sokat emlegetett elszámoltatás őt is eléri majd.
Sok sikert kívánok a megtisztulásért és az eltérített hajó eredeti irányba visszafordítása érdekében fellépő hazafiaknak! A nemzeti jogvédőkre ők és a nemzeti kormány is számíthat. Gratuláció a győzteseknek és köszönet a támogatóknak, akik között nagy számban voltak olyan elárult és elárvult nemzeti radikálisok, akik nemzeti felelősségtől vezettetve, hallgatva hívószavainkra, némi fenntartással is, de a kormánypártokra szavaztak.
Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy nemzeti radikális szavazatok tíz- és százezrei nélkül nem lett volna meg a kétharmados többség, amely pedig szükséges az alaptörvény és egyes kiemelt, sarkalatos törvények a haza védelmét és a nemzeti érdekeket szolgáló módosításához, különösen a Stop, Soros! törvénycsomag elfogadásához. Nem lehet kérdés, hogy a nemzeti radikálisok egyik kiemelt szívügyének mielőbb megnyugtató rendezést kell nyernie.
A közkegyelmi törvényt a terrorcselekmény miatt törvénytelenül első fokon 125 év fegyházra ítélt Budaházy György és 16 társa ügyében elsők között kell elfogadnia a nemzeti radikális támogatással kétharmadot elért kormánytöbbségnek.
Ne felejtsük el, hogy az amnesztiát eddig is már több százezer polgár támogatta egy petíció aláírásával és tucatnyi önkormányzat által elfogadott „felirati” határozat útján. Ezt a döntést joggal várjuk a kormánypártoktól, amelyek eddig azért zárkóztak el, mert még nem született másodfokú ítélet.
Ez a jövő héten várható. Akár súlyosbítás, akár helybenhagyás, akár hatályon kívül helyezés lesz: az amnesztia az igazságtétel sokak által régóta joggal várt része. Többszörösen is van mit törlesztenie a Fidesznek, mivel 2010-et is részben Budaházyéknak és a nemzeti ellenállóknak köszönhette.
A mostani kétharmados diadalban nem kis része volt a koncepciós eljárást már csaknem tizedik éve elszenvedő Budaházy Györgynek, aki a haza érdekére tekintettel az újrázás mellett áll ki jogos sérelmei dacára, csakúgy, mint az őt és társait kezdettől fogva védő nemzeti jogvédők, Morvai Krisztina és jómagam, továbbá még sok elkötelezett „vadhajtás”, akik átláttak a Jobbik vezetésének árulásán, és felismerték a választás valódi tétjét.
A nemzeti radikálisok joggal várják el az alaptörvény mielőbbi módosítását a bevándorlás elleni védelem és a 2006. őszi rendőrterror felelőseinek – elévülésre tekintet nélküli – üldözhetőségét lehetővé tevő rendelkezést. Ebbe a körbe tartozik egy olyan bírósági reform is, amely biztosítja végre a jog uralmát a bírói önkénnyel szemben, és megszünteti a hazafiak terhére zajló elfogult ítélkezés gyakorlatát. És van még sok fontos nemzeti radikális törvényalkotási és kormányzati lépés, amelyeket később fogalmazunk meg.
Jövőre európai parlamenti és önkormányzati választás lesz. Ezért nem mindegy, hogy ezen voksolások során meg tudja-e tartani Orbán Viktor miniszterelnök az elárult és elárvult nemzeti radikális százezrek bizalmát. Ehhez határozott és megalkuvásmentes nemzeti érdekű kormányzás kell, és nekik tett gesztusok.
És nem mindegy, hogy számíthat-e az antiliberális és antikommunista hazafias erők harcedzett kötelékeire, amikor esetleg újra támad a most súlyos sebeket kapott, magyarellenes Soros-hálózat. Mert ne higgyük, hogy Sorosék és hazai zsoldosai feladták: a frontális támadás összeomlása után rövidesen új terepet keresnek majd. Nem kizárt, hogy hamarosan az utcán fognak támadásba lendülni, az ukrán forgatókönyv szerint.
De akkor a balliberális nemzetvesztési kísérlet 2002 és 2010 közötti éveiben sok tucatnyi hazafias tüntetésen harctéri tapasztalatokat szerzett nemzeti radikálisok az elmúlt évek passzivitásra kárhoztatása után tudni fogják helyüket, és megmutatják, mi a magyar virtus.
Mint ahogy megmutatták a most vasárnapi választáson is, hogy képesek felülemelkedni jogos indulataikon, sérelmeiken, mert tudták, hogy e sorsdöntő választáson a nemzet jövője forgott kockán, és ezért, megértve érveinket, a nemzeti kormány újrázása mellett szavaztak.
A szerző ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője
0 Megjegyzések