Csak légből kapott közhelyeket képesek szajkózni a fanyalgók: úgymint hogy a kormány miatt lett élhetetlen Magyarország, vagy hogy rosszabbul élünk, mint nyolc éve, mert a fizetések alig-alig emelkedtek. Meggyőzni úgysem lehet őket, hiszen soha nem néznek a számok mögé.
Egy picit azért tessék figyelmesebben reklamálni! Az elmúlt időszakban az inflációt messze meghaladó mértékben nőttek a bérek, 2015-ben 4, egy évvel később 6, tavaly pedig 13 százalékkal.
És nemcsak ettől maradt több pénz a zsebünkben, hanem a fokozatosan enyhülő devizahitel-nyomástól, az alacsonyabb adóterhektől, valamint a lakossági vásárlóknak kedvező alacsony inflációtól és a magas nemzetközi kereslettől is. A külföldi befektetőknek is szimpatikus terepnek számít az országunk. A gazdaság stabilan jól teljesít, munkanélküliség szinte már nincs – aki akar, az dolgozhat.
Ám az ellenzék kritikája csak itt kezdődik igazán, amihez azonban az érveket időnként nem ártana alaposan leporolni. Unalomig képesek szajkózni: a gazdasági sikereket könnyű elérni a brüsszeli támogatásból, hiszen az uniós forráselosztásnál kegyesek voltak velük, és hozzánk vágtak hét év alatt cirka 17 ezer milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy ebből 2020-ig naponta 2,5-3 milliárd megy a gazdaság élénkítésére.
Nyilván eljön az idő, amikor önállóan kell lábra állnunk és talpon maradnunk, hiszen ekkora mankóra később már bizton nem számíthatunk. Ám az alapokat, akár elfogadható, akár nem, megteremtettük.
Egy sokgyermekes ismerősöm tökéletesen megfogalmazta a véleményét: elvitathatatlan, hogy a családok ilyen könnyítéseket, támogatásokat még soha nem kaptak, mint most. Szerinte a hibák ellenére jó itt élni.
Ezt támasztja alá a svájci (tehát szuperliberális országból származó), letelepedéssel is foglalkozó, Henley & Partners nevű cég által publikált, a világ állampolgárságait osztályozó index is, amely objektív szempontok alapján igyekszik meghatározni egy-egy állampolgárság vonzerejét. A számításoknál figyelembe vették például az adott gazdaság méretét, az emberi teljesítőképesség fejlődését, a közrendet, a stabilitást, illetve azt, hogy az adott helyről hány országba lehet könnyedén, vízum nélkül eljutni.
Az első tíz helyezett között (Norvégia kivételével) csak uniós tagállamok szerepelnek. A dobogó legfelső foka a franciáké, a második a németeké, a harmadik pedig az izlandiaké. Ugye nem csodálkozunk a toplistás helyeken, ezek az országok nyögik legjobban a migránsbarátságuk következményét.
Hazánknak igazán nincs oka panaszra, a feltérképezett 209 ország közül Magyarország a 18. helyen végzett, csakúgy, mint tavaly. A környékbeliek közül Csehország és Szlovénia előzött meg, és sikerült lehagynunk Szlovákiát, Lengyelországot, Romániát és Horvátországot is. Akkor tehát mi is a probléma?
Úgyhogy ezúton csókoltatom az örökös ellenzéket, az elégedetlenkedőket, akiknek soha nem jó semmi, és már zsigerből sem tudnak mosolyogni és örülni. Szánalmas. Lehet folytatni a tüntetést, a szombat esti bulizást, a látszólag véget nem érő „de jó így együtt elütni az időt” programok szervezését, az üvöltözést és fetrengést. Miközben a nagy összefogás még az utcákon is csak látszat, az épp szétesőben lévő „kormányváltó erők” hétvégi l’art pour l’art előadásában.
0 Megjegyzések