A brit Financial Times szerint Orbán Viktor győzelmének jelentősége túlmegy Magyarországon, mert lassan a magyar kormány szabja meg a napirendet az Európai jövőjéről zajló kulcsvitában, amelynek tétje a nemzeti identitás.
A kormányfő azzal nyert, hogy úgy állította be, mintha a liberális civil szervezetek, az ENSZ, Soros és az EU folyamatosan támadnák a magyarokat és muzulmán migránsok hordái állnak készenlétben, hogy áttörhessék a határokat. Sokan durvának, ízléstelennek, a rasszizmussal határosnak tekintik ezt a taktikát, olyannak, amely kellemetlen emlékeket kavar fel az 1930-as évekből. De bevált, mert olyan területekre összpontosított, amelyek szembemennek a nyugati liberális tabukkal: a szuverenitásra, a hatékony határokra, a közös történelem és kultúra fontosságára, és a nemzeti egység érzésére. Orbán hátszéllel halad, mert a szlovákok, csehek, lengyelek és románok szintén elutasították a kvóták immár halott ötletét.
Egyre nagyobb indulatokat kelt az a magyarok körében az a feltételezés, hogy a „Nyugat jobban tudja”. A konzervatívok szemében a liberalizmus csupán a legújabb kulturális imperializmus. Vagy ahogy egy fideszes illetékes megfogalmazta: ők marxistának tekintik a nyugati liberálisokat. Orbán azt ígéri, hogy illiberális államot épít ki, de a demokrácia megmarad. Valóban illúzió volt a Nyugat részéről azt hinni, hogy a multikulturalizmussal együtt járó alapvető változásokat simán átveszik az új tagok, amelyek – főként vidéken – mélyen konzervatív társadalmat alkotnak. Főleg, ha azok úgy érzik, hogy ezeket az értékeket a legújabb hadurak kényszerítik rájuk.
A magyar liberálisok, akárcsak nyugati partnereik, nem tudták feltalálni a maguk korszerű hazafiságát. Figyelmen kívül hagyták a gondokat az ügyben, hogy fenn kell tartani a nemzeti identitást, de még a biztonságos határok szükségességét is megkérdőjelezték – a nemzetközi terrorizmus korában.
0 Megjegyzések