Túlterheltek a diákok, tanárok – tudtuk meg idén is az új év beköszöntekor. A téma hosszú múltra tekint vissza. 1980 táján volt kampány a tananyag-csökkentésért – akkor hivatalos szintről indult, s a tanárok csak taccs-nak nevezték. Mondván, hogy taccsra teszik a labdát, s bennünket is.
Nincs új a nap alatt – mondhatjuk. Ismét a túlterhelés és az oktatási rendszer a téma. Január 19-én délelőtt ne menjenek a diákok suliba, délután tüntessenek a Parlament előtt az oktatási rendszer igazságtalanságai miatt! A cél: modern, diákközpontú oktatási rendszer, amelyben a diákok nem lesznek agyonhajszolt zombik!
Ezzel a felhívással fordultak a diákokhoz többen is a Facebookon. Az ellenzéki fórumok rögtön csatlakoztak, élükön a 24.hu-val. Majd jönnek az ellenzéki pártok is. Szinte hallom, ahogy a „szigorúan szakmai” ügy mellett tüntetők diktatúrát és a szólásszabadság eltiprását skandálják. Hiába, közelednek a választások, s ha valami balhé kínálkozik, az ellenzék sem maradhat ki belőle!
Igaz, van teendő az iskolákban, akár a tananyag milyenségével és mennyiségével is. De hogy a megoldást a Parlament előtt kellene keresni? Bár azzal tényleg lehet csökkenteni a terhelést, ha nem mennek suliba.
Nézzünk körül a világban, s kiderül, hogy a tanárok heti terhelése nem magas. Maga a rendszer alakult át, megszűnt a fetisizált kötelező óraszám, vagyis az ún. kontakt órák kötelezően előírt teljesítmény-faktora. Korábban, 2007 szeptember elsejétől lépett életbe kötelező óraszám emelés: 20-ról 22-re.
Azután az új tanári teljesítménymutatók és maga a szabályozás kilépett a korábbi keretből, és az EU nyugati államaihoz hasonlóan nem csak a tantárgyi kontakt órákat, azok kötelezőségét állítja középpontba. Korábban így volt, s éppen ezt kellett modernizálni, ha a modernizáláson a nyugati rendszerekhez való közeledést értjük. Jól bizonyítja ezt egy tanulmány összefoglalása:
„Az OECD adatok alapján elmondható, hogy a magyar tanárok éves terhelése nettó kötelező osztálytanítási óraterhelése elmarad a nemzetközi átlagtól. Egy átlagos tanár (ISCED 1 szinten) évente 794 órát tanít, azonban az átlaghoz képest igen nagy a szóródás, Dániában például csak 648-at, míg az Egyesült Államokban 1080-at. A magyar tanárok nettó óraszáma mind a három szinten alatta marad az OECD átlagának, az alsó tagozaton tanító magyar pedagógusok éves (kontakt) óraterhelése pedig az egyik legalacsonyabb Európában.”
A tanulmány korrekt módon rámutat arra is, hogy „a magyar pedagógusok szubjektív terhelésérzetét nagyban erősítheti, hogy nincsenek segítőik az iskolában… a nemzetközi átlagnál jóval több pedagógust és karbantartót találhatunk 1000 tanulóra vetítve, míg az osztálytermi asszisztens, tanulókat segítő szakemberek és a vezetés is aluldimenzionált (Education at a Glance, 2009). Pontosan azok a kompetenciák vannak nálunk alulreprezentálva, amik az iskolát mint modern 21. századi munkahelyet feltételeznék.”
Amikor az oktatási törvény korszerűsítése napirendre került, akkor a fent vázolt és kritizált helyzeten kívántak változtatni, de akkor meg az volt a baj; A nemzet óraszámosa címmel a Magyar narancs azt írta, hogy „rosszat sejthetünk: a hírek egy ideje már heti 28 kötelező tanítási órát és 32 óra kötelező iskolai bent tartózkodást emlegetnek, ami a teljes munkaidő 80 százaléka. Ez utóbbi nemcsak a magyar hagyományokban, de világviszonylatban is szinte ismeretlen elképzelés.” Mint fent láttuk, ennek az ellenkezője igaz.
Ismét visszatérnek a pedagógusok és a diákok egészségét és ép elméjét veszélyeztető túlterhelésről szóló írások. Csak a felületes ember nem veszi a fáradságot, hogy alaposan megvizsgálja azt, amiről ír. Lehet, hogy valójában nem szakmai, hanem politikai szempontok vezérlik, s attól homályosodik el a szeme? Igaz: sok az újdonság – mármint magyar vonatkozásban új –, így aztán nagy az ellenállás. Túlterhelés? Ki tudja? Teher alatt nő a pálma. Az valóban nem mindegy, hogy milyen és mennyi a teher, de mindezt nem a Parlament előtti tüntetésen kellene előadni. Politikát csinálni ebből pedig végképp nem szerencsés. A diákok egészségét és ép elméjét azok veszélyeztetik, akik félrevezetik, felhasználják őket!
0 Megjegyzések