Örvendi László

Agrármérnök - Hajdúszoboszló

Tanulj fiam, még akármi lehet belőled! – ezt az intelmet Örvendi László az édesapjától kapta. Ebben a keserű szentenciában a családban eddig nemzedékeken át hagyományozódó földműves foglalkozás folytatásának kilátástalansága is benne rejlett, s nem ok nélkül.

A Hajdúszoboszló környéki tanyán élő és gazdálkodó családot – ahol az egyetlen fiúgyerek részt vállalva a hagyományos munkamegosztásban, megszerette a földet, az állattenyésztést – a téeszesítés ámokfutásában az akkori rendszer földönfutóvá tette. Mint később látjuk, a gyökerek mégis erősnek bizonyultak, s Örvendi László a mezőgazdaságra tette fel életét.

Szülei is fontosnak tartották, ő is komolyan vette a tanulást, amelyhez a zene egyre magasabb fokon történő elsajátítása és gyakorlása is párosult. Ének-zene tagozatos általános iskola, aktív biológiai szakköri tevékenység és zenedei képzés után a Hőgyes Endre Gimnázium biológia–kémia tagozata következett. Ma is hálás szívvel emlékszik vissza Juhász István tanár úrra, aki a történelmet tanította, akitől féltek is, de legalább annyira tisztelték, s aki iránti tiszteletből a többi tárgy tanulására is fokozott figyelmet fordítottak. Sikeres előfelvételi, majd egyéves katonáskodás után a Debreceni Agrártudományi Egyetem várta. Hogy növénytermesztő lett, abban nagy szerepe volt dr. Bócz Ernő professzor úrnak, akit különösen tisztelt tanárai, oktatói közül. A tanulás mellett – jelesen diplomázott – a zene is intenzív időtöltései közé tartozott: az egyetem népitánc-csoportjánál (időnként a KLTE Táncház zenekarában is) brácsázott. Az egyetemen sok ismerőst, barátot szerzett, amelyek száma immár a volt tanárokkal is bővült, amikor már munka mellett öntözéses növénytermesztési és vízgazdálkodási szakmérnöki végzettségét szerezte meg ott.

Erős és híres termelőszövetkezethez, a nagyhegyesi Vörös Októberhez került gyakornoknak, ahol nemcsak jó földek, de földet szerető, a fiatalokkal is tendenciózusan foglalkozó vezetők voltak. Az itt töltött tizenhat esztendő alatt – miközben a brigádvezető-helyettestől a főagronómusig járta végig a vezető szinteket úgy, hogy különféle ürügyekkel el tudta kerülni párttaggá felvételét – rengeteg tapasztalatra tett szert. Sokat köszönhetett Szarvas László elnöknek – aki azóta barátja – és a nagyon gyakorlatias Gyöngyössi Géza főagronómusnak.

Ezerkilencszázkilencvenkettőben a mezőgazdasági átalakulások idején az ottani konfliktusok folytán tizenötödmagával kivált a tsz-ből, s megalapították az új típusú Nagyhegyesi Gazdaszövetkezetet, amely ugyan perek sokaságát cipelte egy ideig magával, de ma is egzisztál, jelentős vagyonnal rendelkezik, s jó megélhetést biztosít tagjainak (hat éve elnöke is ennek, s amelyért fizetést nem kap).

Személyesen a Hajdúszoboszló Város Önkormányzatánál vállalt munkát mezőgazdasági referensként, s a földkiadó és földrendező bizottságok munkáját segítette – hozzájárulva a folyamatok békés és közmegelégedésre történő végigviteléhez. 1994 és 1998 között, miközben falugazdászként tevékenykedett, az újonnan földhöz jutottak kiszolgáltatottságán és szakmai ismereteik hiányosságain segítendő, kezdeményezője és elindítója volt a gazdaköri mozgalomnak – jelenleg is elnöke a városi gazdakörnek és a megyei gazdakörök szövetségének (1994-től 2000-ig a megyei területi agrárkamara alelnökeként is tevékenykedett, ma is tagja a MAGOSZ elnökségének, és arra tekintettel, hogy az érdekképviseletek politikai támogatás nélkül nemigen érhetnek el eredményeket, a Fidesz Gazdatagozatának). Eleitől fogva szervezi a téli gazdaképzéseket, személyesen is sok előadást tart. Sikeres tevékenységét ezerkilencszázkilencvenhatban Aranykoszorús Gazda kitüntetéssel ismerték el.

A kárpótlások során visszaszerzett s azóta megnövelt családi birtokon gazdálkodik, s közben mezőgazdasági szaktanácsadóként, EU-ismeretek szaktanácsadójaként is segíti a gazdákat a pályázási folyamatok sikeres megvalósításában, de igazságügyi szakértőként is tevékenykedik. Városa önkormányzati képviselő-testületében ezerkilencszázkilencvennyolc óta tag, a mezőgazdasági bizottság elnöke, s ugyanezen bizottság tagja a megyei közgyűlésben is.

Örvendi László sokrétű szakmai és érdekvédelmi munkája közepette, a családi hagyományt folytatva presbiterként szolgálva gyülekezetüket, idős szülei és a Kodolányi-főiskola kommunikációs és gazdasági szakán tanuló Zsuzsanna lánya körében élve arra gondolt, hogy az ötödik iksz elérése után végre egy csendes, nyugodt időszak következhet. Tévedett. Még mindig mozgósítani kell energiákat, érvelni, egyeztetni és szervezni, hogy a magyar gazdák kiszolgáltatottsága megszűnjön (mérséklődjön), megkapják a segítséget ahhoz, hogy állhassák a sarat a nyugati felgépesített gazdaságokkal szemben, és kiszámíthatóan gazdálkodhassanak. Ez a cél napról napra új elszántságot és erőt ad a folytatáshoz.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)