A 19. század végén Bihar vármegyében két említésre méltó fegyveres megtorláshoz vezető aratósztrájk volt, mindkettő a Békés vármegye szomszédságában lévő Ugrán történt. A bagaméri zendülés ezek mellett joggal tekinthető a századvég első jelentősebb bihari parasztmegmozdulásnak.
1898. január 12-én kíméletlen adóvégrehajtás közben Balogh Imre kisújsori (utóbb: Csokonai utca) lakos csendőrszuronytól életveszélyesen megsebesíttetett, mire zendülés ütött ki. Négy-ötszáz bagaméri valósággal megostromolta a községházát (a mai óvodát). A minden baj okozójának tartott Sártory Endre jegyző csak az esteli sötétség leple alatt tudott a településről elmenekülni. A község fejlődését nagyban elősegítő, nálunk 1884. április 16-ától működő pedáns jegyző nem is tért többé vissza. Nagyváradon a megyei kórház gondnoka lett.
Ostromállapot
Az újságok – talán némi joggal, ám erős túlzással – „véres szocialista zendülésről” írtak. Kiss Albert – egykori templomépítő református lelkészünk – a székelyhídi választókerület függetlenségi párti képviselőjeként 1898. január 29-én interpellált a képviselőházban az ostromállapot miatt. A nagyváradi királyi törvényszék 1898. március 23-án 65 „zendülő” ellen hozott vádhatározatot, 24 személy ellen pedig megszüntette az eljárást.
A hajdúk utolsó fellángolása
Az 1898. június 17-én kihirdetett ítélet 63 elítéltre 40 évet meghaladó szabadságvesztést rótt ki. Ezen a fellebbviteli fórumok keveset változtattak. Az ügy végére a Magyar Királyi Kúria 1899. január 24-én tett pontot. Az agrárszocializmus terjedése hatással volt Bagamérra is. Biharban még első lépéseit tevő mozgalom puszta híre is bátorítólag hatott a község elkeseredett népére. A zendülés a bagaméri hajdúk utolsó fellángolása a birtokos parasztok és az agrárproletárok (volt zsellérek) közös megmozdulása volt, amely közvetlenül az államhatalom helyi képviselői ellen irányult.
0 Megjegyzések