Nagy politikai sokkokat hozott 2016 – a britek népszavazási döntését a brexit mellett és a populistának tartott Donald Trump győzelmét az USA elnökválasztásán -, ám 2017 csak látszólag hozott kevesebb bizonytalanságot. A májusi francia elnökválasztáson tanúi lehettünk a kétpárti rendszer eróziójának, a szeptemberi német szavazás eredményként pedig a centrista politizálás került bajba – kezdi elemzését Wolfgang Münchau, a Financial Times EU-s ügyekre specializálódott publicistája.
Reformjavaslatokban nem volt hiány: négy is érkezett. Az elsőt Emmanuel Macron francia államfő vezette elő. Ebben szerepelt az eurózóna közös költségvetésének, pénzügyminiszterének és parlamentjének bevezetése. Ezzel részben felülírná az EU jelenlegi intézményi szerkezetét, amire válaszul az eurózónán kívüli Csehország, Lengyelország és Magyarország vezetői azonnal visszautasították a “kétsebességes” Európa lehetőségét.
A következő elképzelést a német pénzügyminisztérium ismertette. Eszerint az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), az övezet közös biztonsági alapját (amelynek pénzügyi alapját az eurótagállamok adták össze a bajba kerülő eurótagállamok megmentéséhez) át kellene alakítani a Nemzetközi Valutaalaphoz hasonló intézménnyel.
Így a szervezet rákényszeríthetné az eladósodott tagországot államadóssága átalakítására, azaz rászoríthatná a magánhitelezőket – főként bankokat – követeléseik egy részének elengedésére. Így nem a többi tagállamot terhelné az adósságátütemezéssel járó cech.
Martin Schulz, a német szociáldemokraták vezetője nem aprózta el saját javaslatát. Úgy indította a konzervatívokkal kötendő nagykoalícióról folytatandó tárgyalásokat, hogy az új kormánynak célul kellene tűznie az Európai Egyesült Államok létrehozását 2025-re. Tette ezt úgy, hogy a szeptemberi parlamenti választásokat megelőző kampányban nem beszélt erről a céljáról.
Végül a negyedik terv az Európai Bizottságtól (EB), az EU döntés-előkészítő szervezetétől származik. A testületet Münchau szerint jobban aggasztja saját súlyának csökkenése az európai döntéshozatalban, mint az EU jövője. Ezért azt javasolja, hogy a pénzügyi válság idején létrehozott intézményeket, például az ESM-et emeljék be a teljes EU intézményi rendszerébe.
A történet vége az, hogy az év végére patthelyzet alakult ki. A német ötlet nem tetszik a franciáknak és az olaszoknak. A francia javaslat elfogadhatatlan az Európai Bizottságnak, az EB tervét senki sem szereti.
A történet vége az lehet, hogy a legnagyobb bajok megválaszolatlanok maradnak. Nem csökkennek az övezet déli és északi tagállamai közötti óriási pénzügyi különbségek és a gyenge bankrendszer továbbra is függeni fog a tagállamoktól. Az EU-országok hajlamosak maradnak az osztogatásra, amivel felerősítik a gazdaság fellendüléseket – amikor tömik a pénzt a szavazók zsebébe -, illetve a visszaeséseket – amikor kénytelenek megszorításokkal visszavenni, amit adtak.
A legfontosabb azonban az, hogy Európa nemzetei, államai, elitje továbbra sem bíznak egymásban. Az éppen most tapasztalható ciklikus gazdasági fellendülés elfedi mindezeket a problémákat, de egyiket sem oldja meg. Az FT publicistája szerint az EU reformját egy újabb válság kényszerítheti ki, amely veszélyeztetné a gazdag tagország jólétét. Ez azonban a szakadék szélére sodorná Európát.
0 Megjegyzések