Aki fontosnak tartja, az kimegy szerettei sírjához, ha fúj, ha esik. Már ezen a hétvégén is sokan megfordultak a temetőben.
Még nincs itt a halottak napja, de már eddig is nagyon sokan felkerekedtek, s kilátogattak a temetőbe. Ezen a hétvégén is így volt ez Debrecenben, bár az időjárás nem bizonyult túl kegyesnek hozzánk. Szombat délelőtt még ragyogott a nap, aztán vigasztalan esőt kaptunk, vasárnap kora délutánig nem is akart abba maradni. Erős szél fújt, s így még hidegebbnek éreztük a levegőt.
Ám az emlékezést nem akadályozhatta, nem akadályozhatja meg semmi. Aki fontosnak tartja, az ki fog menni szerettei sírjához, ha fúj, ha esik, s bármedddig is süllyed a hőmérő higanyszála. Szükségünk van rá, hogy megadjuk a tiszteletet azoknak, akik már nincsenek velünk. Emlékezni, gyertyát vagy mécsest gyújtani persze otthon is lehet, de mégis más elzarándokolni oda, ahol a családtagok, barátok nyugszanak. Ott állni a sírnál vagy az urnafalnál, s felidézni, milyen is volt, amikor még együtt voltunk, mind...
Már a készülődésnek is megvan a rítusa, kitalálni, idén koszorú lesz vagy vágott virág, milyen mécses.
Gyufát is vinni kell, a szatyorba seprű kerül és lapát. Ilyenkor még ha jó idő van, akkor is érdemes arra gondolni, hogy hirtelen hűl majd a levegő, ahogy sötétedni kezd.
Hol többen, hol kevesebben, mindig vannak látogatók a temetőben. A nagy tömeg majd nyilván az ünnep napján lesz, akkor borul igazán gyertyafénybe és virágba a halottak városa, lehetetlen is lesz ebben nem meglátni azt a mélyen emberi, felkavaró és szomorú szépséget. Ám van, aki azt mondja, inkább előtte vagy utána látogat ki. S ezzel sincsen semmi gond.
Forrás...
Forrás...
0 Megjegyzések