James Lovelock az élőlények közössége által befolyásolt, önszabályozó Föld gondolatával 1965-ben kezdett foglalkozni, amikor a NASA megbízásából a marsi élet lehetőségét tanulmányozta. Elméletét az 1970-es években folyóiratcikkekben adta közre, majd közérthető módon 1979-ben írt népszerűsítő könyvében (Gaia: A new look at life on Earth) fejtette ki.
Elméletének illusztrálására egy olyan, Daisyworld nevű számítógépes szimulációt tervezett, amelyben egy sötét és egy világos százszorszép hoz létre egyensúlyi rendszert. Előbbi jól tűri a hideget és elnyeli a napfényt, utóbbi melegtűrő és visszaveri a sugarakat az űrbe. Hideg környezetben a meleget begyűjtő sötét virág hódít tért és melegíti környezetét, melegben viszont a világos szaporodik el, és hűti a környezetet. Mindaddig, amíg ez a két organizmus egyensúlyban él, környezetük mindkettejük számára ideális marad, de ha bármelyikük eltűnik, már kisebb változások is elpusztítják a teljes szervezetet (a Földet vagy a Gaia-t).
Lovelock könyvében figyelmeztet, a Föld élete hamarosan a végéhez ér a kozmikus időskálán. Mint fogalmaz, idős bioszféraként a Föld hajlamos megbetegedni, erre példa az emberek okozta klímaváltozás.
A könyvet nem az emberi tudás bővítésére, sokkal inkább az átlagembereknek írták tudóstársaival, hogy mindenki megérthesse, kik vagyunk, hogy élünk és merre haladunk.
Lovelock korábban úgy vélte, a Föld lakhatatlanná válhat 2100-ra. Egyes tudósok szerint a határt 2050-ben lépjük át, ahonnan már nincs visszaút. Ekkor a földön élő emberek száma meghaladja majd a 10 milliárd főt, az ökoszisztéma felborul és pár évtized alatt lakhatatlanná válik a bolygó.
Más tudósok úgy vélik, hogy a túlnépesedés miatt hamarosan világméretű háború robban ki, ami miatt szintén lakhatatlanná válhat a bolygó. Egy dologban azonban minden tudós egyetért: abban, hogy a bolygó végül regenerálja magát és újjá éled, csupán az a kérdés, hogy élnek e majd rajta még emberek.
0 Megjegyzések