Aztán hamar fény derült az igazságra: ez bizony sokkal inkább amolyan történelmi léptékű felvétel, sőt valódi üzenet, merész állásfoglalás. Látlelet.
Történt ugyanis, hogy a múlt heti NATO-csúcs után, a hagyományoknak megfelelően csoportkép készült a részt vevő állami vezetők feleségeiről, azaz a first ladykről. Csakhogy a luxemburgi kormányfő esetében ezt a titulust bizonyos Gauthier Destanay birtokolja, aki történetesen nem nő, hanem férfi.
Ennek tükrében pedig a fotó elkészülte egyértelmű állásfoglalás a liberális világrend mellett, annak beismerése, hogy az öreg kontinens – miközben bevándorlási krízissel, terrorizmussal, munkanélküliséggel és egyes uniós tagállamok robbanásközeli gazdasági válságával kénytelen megbirkózni, s ha Angela Merkelt hallgatjuk, ebben a küzdelemben már partnerei sincsenek –, szóval Európa számára az egyik legfontosabb harc a nyilvánosság előtt továbbra is a szexuális identitás körül zajlik. Lényegében arról szól, hogy milyenek vagyunk, milyenek leszünk, mik a prioritásaink az életben. Mit gondolunk családról, szerelemről – és persze az egyneműek kapcsolatáról.
És hiába nézett oly zordan a védelmi kiadásokkal csínján bánó NATO-tagországok első embereinek szemébe a cechet olykor egyedül álló Egyesült Államok részéről Donald Trump elnök, aligha kétséges, hogy a mostani csúcs legalább annyira az említett fényképről, mint az ott aláírt nyilatkozatokról és fogadkozásokról lesz emlékezetes. Márpedig ezt tudnia kellett annak is, aki csinálta, majd közzétette.
Ugyanakkor, ha körbenézünk Európa térképén, azt látjuk, hogy a homoszexuálisok küzdelme az egyenjogúságért – csúnyán fogalmazva – meg van nyerve. Már az olyan, általában mucsainak és elmaradottnak kikiáltott országokban is, mint amilyen Magyarország, a gyermekvállalást leszámítva kvázi házasodhatnak az egynemű párok – még ha nem is így hívják ezt a formát, hanem regisztrált élettársi kapcsolatnak. Nyugaton azonban szinte nincs is olyan ország, ahol ne lenne legális a házasságuk. Hogy ez jó-e vagy sem, nézőpont kérdése.
A magyar kormány, ahogy az a minapi, a NATO-csúcson készült felvétellel igen kontrasztos budapesti családi világtalálkozón is kiderült, egy nő és egy férfi szeretetkapcsolatát, illetve az ebből fakadó életet érti a család fogalma alatt. Kapott is ezért hideget-meleget, mondván, kirekesztő, leszűkítő, bezárkózó, túlzottan konzervatív, egyáltalán: jobboldali.
Mégis, érdemes lenne feltenni a kérdést: ki tesz többet Európa jövőjéért? Az, aki az értékekről szóló társadalmi diskurzusban egy tulajdonképp már győztes hadjárat folytatásán dolgozik, vagy az, aki az alapokhoz ragaszkodva, a gyermekek megszületésének támogatásán munkálkodik?
Az uniós véleményvezérek nyilván rávágnák azonnal, hogy az előbbi, hiszen nincs is fontosabb, mint a különböző kisebbségek melletti kiállás. Mindenkor, mindenütt. Vagyis nem szabad az emberi szabadságjogoknak határt szabni, ha úgy tetszik, nincsenek korlátok, ez a valódi célja a jólétben tengődő embernek korunk Európájában. Mintha az ember és az Isten csatáját látnánk. A gazdagság, a műveltség és a tudomány révén sok mindent elértünk, nincs szükség már a Teremtőre, meg tudjuk határozni az életünk kereteit, önálló normákat alkotunk, majd erőltetünk mindenkire, felülírva akár a természet törvényeit is. Csak legyen a központban az „én”, aki megmondja, mi a jó, és mi a rossz.
Ha úgy akarom, a first lady lehet akár egy férfi is. Aki ezt vitatja, a múlt embere.
A Nyugat szemében ilyen Orbán Viktor is, hiszen azt mondja: léteznek évezredes parancsok, melyekhez igenis lehet ragaszkodni, azokra lehet még ebben a kifordult, modern világban is építeni. Nem avítt feltétlenül, ami régi. A hit, a család, a nemzet. Még akkor sem, ha Európa nagyobbik része most ezt tévedésnek bélyegzi, sőt mintha üldözné is.
Mégis, számos vívmány mellett, amelyek az új békeidők révén valósulhattak meg az elmúlt évtizedekben, egyre inkább – némi képzavarral élve – sikerül túltolni mostanság az ideológiai szabadosság biciklijét. Csakhogy gender ide, LMBTQI-jogok oda: abban nem lehet vita, hogy a luxemburgi first lady aligha járul hozzá Európa demográfiai krízisének megoldásához. Talán ezért is dívik olyannyira a migráció erőltetése Brüsszel környékén
0 Megjegyzések