A dilemma nem az, hogy az iszlám legyőzi-e a liberális demokráciát, hiszen az utóbbinak egyrészt nincs fegyvere a fundamentális, felvilágosodás-ellenes áramlattal szemben, másrészt a patriarchális vallás hívei egyszerűen demográfiailag le fogják nyomni a szabad, családot egyre ritkábban alapító, fejlett fogamzásgátlási módszerekkel élő, „elnőiesedett” világban érvényesülő ateista polgárokat.
Michel Houellebecq írja egy szereplőjéről A behódolás című könyvében egy muszlim szereplőjéről: nem sok szót veszteget a nyugati civilizációra, hiszen a szemében az már halálra ítéltetett (amilyen mértékben sikeres volt a liberális individualizmus, amikor szétbomlasztotta az olyan átmeneti struktúrákat, mint a haza, a céhek és a kasztok, oly mértékben készítette elő saját bukását, amikor nekirontott a legvégső struktúrának: a családnak, vagyis a népszaporulatnak, ami után értelemszerűen eljött az iszlám ideje).”
A könyv egyébként a 2022-es Franciaországi választásokról vizionál, amit egy muszlim párt nyer meg, aki bevezeti az iszlám törvényeket és eltörli a választásokat.
A regény megjelenése után néhány héttel egyébként a helyhatósági választásokon a valóságban is elindult egy muszlim identitású párt, a Francia Muszlim Demokraták Uniója, és megszerezte az első képviselői helyeit. Houellebecq, akit 2002-ben – az Európában példátlanul erős franciaországi szólásszabadság miatt sikertelenül – még bíróság elé is akartak állítani, amiért az iszlámot a leghülyébb vallásnak nevezte, nemrég azt mondta, hogy a muszlimok veszélyesen alulreprezentáltak a mainstream politikában.
0 Megjegyzések