A rabszolga lázadása épp úgy törvényszerű, mint a rabtartó bukása. Csak időleges lehet az emberi lényeggel összeegyeztethetetlen állapot. Az idő persze folyik a maga medrében, és aki nem ismeri a kanyargós medret, az örvénylés természetét, az nem fog a maga eszkábálta tutajon célhoz érni, elvész előbb-utóbb. Ilyen örvényes időt élünk most is.
A “terrorizmus””migránsizmus”,”neoliberalizmus” és az ilyen, ehhez hasonló jelenségek az emberi lét mai stádiumának törvényszerű tévútjai, figyelmeztető jelenségei. Az emberi tragédiák, amelyek nap nap után következnek, hol a tengerbe fúlás, hol a robbantgatások útján, a kapitalizmus embertelen voltából adódnak.
Merkel csak azt teszi, amit tennie kell: ha beismeri tévedését a helyzet megítélésében, az saját magának a “törlését” idézné elő, egy kicsit a német lét, a német mentalitás kritikáját is jelentené. Pedig a német kiszorult a gyarmatosítás “piacáról”, ahol a mai helyzet “gyümölcseit” szerezte be az emberiség, igaz, ehelyett kirobbantott két világháborút.
S a német, a fehér ember gazdasági világhatalma, a világrabszolgaság megtestesítője, a pénzuralom mindenese most ő. Merkelnek hívják, ő viszi a neandervölgyi ember keresztjét, korbácsát, a pénzt. Mert a pénz mozgat mindent, a sporttól a szépségiparig, az egészségrontástól a gyógyszer-mérgezésig. Mindenhol a tényleges emberi teljesítmény tőkévé átváltozott békakirályfia, annak borzalma áll előttünk. Van-e kiút innen? Az erőtlen, rászoruló ember megmondhatja-e az igazat, hallathatja-e szavát?
Mondani mondhatja, de szava pusztába kiáltott szó csupán. De akkor is, szótlan nem maradhatunk, muszáj a ma embertelenségével szemben szót emelni, a kiutat keresni. Kiutat az emberiség számára.
Csináljunk tabula rasat, töröljük el a múltat? A gyerekes ábrándok majdnem az emberiség vesztét okozták már egyszer, bizonyságot nyert, hogy ez az út nem járható. De Spartakus útja sem vezetett a megoldáshoz. Ettől függetlenül borítékolható, hogy a rabszolgák fellázadnak majd, “emberi jogaikat” követelve.
A ráció lehet talán a mentsvár. A józan ész persze az eredendően ostoba számára minden, csak nem mentsvár. Ebben a róka fogta csuka helyzetben kell kispekulálni a megoldást. De az egyértelmű, hogy a “spekuláns” módszere nem jelent megoldást! Az úgy zsákutca, ahogy van! Marad a hit a józan észben, az emberi lényegben.
Erdélyi János
Forrás: A rabszolga lázadása
0 Megjegyzések