A közelmúltban a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központban rendezett nagyszabású vasútmodell-kiállítás egyik látványosságát már bemutattuk a rendezvény alkalmából. A veresegyházi csapat által készített ó-szolnoki Indóház modellje városunk egyik kiemelkedően fontos épületének állított emléket.
Az érdeklődők rajta kívül láthattak egy másik, igaz, térben nagyon távol eső vasúti relikviát is, aminek országos ismertsége mellett szintén van szolnoki vonatkozása.
A szegedi résztvevők által elhozott gyimesbükki őrházról van szó, melynek eredetijét évről évre zarándokok tömege látogatja meg. De aki még nem járt arra, többnyire az is tud a létezéséről. Városunk mint vasúti csomópont kiemelt megállója annak az összenemzeti különvonatnak, a Székely gyorsnak, amely szolnoki utasokat is felvéve a csíksomlyói zarándoklat részeként minden nyáron felkeresi ezt a történelmi emléket.
Ez a régi Magyarország sokak összefogásával csodálatos módon megmentett legkeletibb vasúti őrháza. Sarkán ma is ott áll a több évszázados határkő, s olyan nemzeti emlékünk, ami nemcsak a történelem forgandóságára, hanem az ottani magyarok élni akarására is felhívja a figyelmet. Az őrházat a román vasút évekkel ezelőtt kivonta a forgalomból, és mint használaton kívüli létesítményt bontásra eladta az egyik román nemzetiségű alkalmazottjának.
Ekkor csoda történt. A történelmi Magyarország becses emlékének megmentésére megmozdultak a helyi magyarok. Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató új gazdájától megvásárolta az épületet, és határokon túli, anyaországi támogatókat is megnyerve sikerült felújítani, régi fényébe visszaállítani a Magyar Királyság legkeletibb vasúti emlékét.
Az eredeti fényét visszakapott őrház ma Bilibók Ágoston helyi magyar vasutas ott őrzött páratlan gyűjteményén keresztül idézi vissza a régmúlt békeidők magyar vasútjának egykori világát. Az őrház egyébként nem pusztán önmagában álló nemzeti emlék.
Ajtajából körültekintve számos hasonló, szívet melengető látvány ejti rabul a tekintetet. Szinte mellőle indul a magasba az a lépcsősor, amely a hegytetőt uraló, Rákóczi-várként ismert, de feltehetően még Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által épített romos erősséghez vezet. A vár évszázadokon át védte Magyarország egyik kapuját, a Gyimesi-szorost a Moldva felől érkező támadásoktól, s a történelmünk forgandóságának köszönhetően romjai még a második világháborúban is szerepet vállaltak az ország védelmében.
A Gyimesi-szoros ugyanis hadtörténetünk egyik, sokáig teljesen a feledés homályába rejtőző páratlan haditettének is színhelye.
A várral szembeni hegyoldalon, egy egykori magyar géppuskafészek maradványa mellett áll vitéz Sebő Ödön határvadász főhadnagy szobra, melyet mára a nemzet feltámadó emlékezetének jeleként elborítanak a piros, fehér, zöld színű trikolorral ékesített koszorúk.
Sebő főhadnagy az itt állomásozó honvéd határvadászok tisztjeként szűk háromszáz főt számláló harccsoportjával hetekre feltartóztatta a szoroson át támadó egyesült orosz és román haderőt. Az ellenség itt nem is tudta áttörni a kiválóan szervezett és vitézül ellenálló védelmet. Végül román vezetők segítségével tudtak csak a határvadászok hátába kerülni.
Sebő főhadnagy és csapata ekkor hajtotta végre második bravúrját. A régi magyar hadművészet hagyományai szerint az ellenséget megtévesztve veszteség nélkül sikerült embereit kihozni a bekerítésből, hogy többnapos megfeszített menetelést követően csatlakozhassanak a magyar főerőkhöz.
Szerencsére az egyre nagyobb számú hazai zarándoknak köszönhetően mára ezek az események is egyre ismertebbek a mi megyénkben is.
Már nemcsak a csíksomlyói zarándoklat során, de kifejezetten gyimesbükki úti céllal is sokan teszik tiszteletüket az ottani magyar emlékeknél. A közelmúltban például Máthé György esperesplébános vezetésével a szolnoki belvárosi plébánia zarándokai tették tiszteletüket a gyimesbükki, szívet melengető magyar emlékhelyeken - írja a szoljon.hu.
0 Megjegyzések