Az akkori kor liberálisainak portréja is tökéletes Márai tollán: A szabadság ürügyével másznak, tüntetnek, ocsmányan rágalmaznak, mindent bekoszolnak és mindent bomlasztanak.
Egyik ilyen békebeli kedvencem Márai Sándor. Szinte napra ötven évvel ezelőtt vetette papírra – írta évtizedeken át vezetett Naplójába –, hogy „a kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konokan vérszomjas, mint a partizán, aki egy bukott jelszó zászlója alatt védi a meztelen életét és a zsákmányt”.
Kell-e ehhez kommentár? (Persze nem idehaza születtek ezek a sorok – akkortájt épp Amerikában élt a szerző –, mindenesetre ez is megmagyarázza, miért volt az átkosban indexen.) Nem mellesleg ugyanebben az évben – 1967-ben – írta azt a „jubileumi gazdasági elemzést” is a félszáz éves Szovjetunióról, amely most, a „nagy október” centenáriumán is bátran megállná a helyét.
„Mindenütt, ahol nem volt kommunizmus, a szociális termelőerők kontrollálták az Államot – a Szovjetben az Állam kontrollálta a szociális termelő erőket.” Márpedig – mutat körbe – ahol az állam kontrollál, ott az eredmény silány, az életszínvonal alacsony. (Azt már én teszem hozzá, hogy a zabla nélküli termelőerő sem az igazi.)
Az akkori kor liberálisainak portréja is tökéletes Márai tollán: „A »szabadság« ürügyével másznak, tüntetnek, ocsmányan rágalmaznak, mindent bekoszolnak és mindent bomlasztanak. Ugyanazok, mindig ugyanazok. A The New York Times, a rádiók és a televíziók »szakértői«. A különféle »szabadságvédő« egyesületek utcai tüntetői, szakállas, plakátokat hordozó csőcselék […] A szabadságnak ez a perverz eltorzulása mindenütt.”
Nem is tudom, miért jutott az eszembe ez az egész…
Forrás: Magyar Idők
1 Megjegyzések