Felejtsük el a píszít, beszéljünk nyíltan arról, hogy Európa veszélyben van. Irányított migránshordák lepik el hazánkat, melynek következményei beláthatatlanok lesznek, ha továbbra sem teszünk ellene semmit.
„Többségük inkább rabló hordára és új honfoglalóra emlékeztet – nyílt háborút kezdenek Európa közepén – a mohamedán elégtételt fog venni a >>hitetleneken<< – ez az én hazám, őseim vérükkel fizettek érte, jogom van megvédeni – Európának nincs jövője. Ebben a formájában megérett a pusztulásra. Az europeereknek nincs hite, hazája, célja” – ez csak pár gondolat a PolgárPortál interjújából, melyet Bikádi László Károly jogi szakokleveles református lelkésszel, zsinati bíróval készítettünk tabuk nélkül a migrációról.
PolgárPortál: Hogyan áll hozzá az egyházi ember a migráns-kérdéshez?
Bikádi László Károly: Talán furcsának hangzik, de sosem egyházi emberként gondolok magamra, amikor ezt a kérdést felteszik nekem. Értem, hogy mindenki egy szervezet képviselőjeként tekint a lelkészekre, de ennél azért többnek látom magunkat. Mire gondolok? Az intézményesült egyház valóban egy szervezetnek tekinthető, közösségi érdekekkel és szervezettel, de mindenki egyénként keresztyén és én is elsősorban Krisztusnak és a lelki egyháznak a tagjaként tekintek magamra. Vannak egyházi tisztségeim, melyeket a látható egyház szervezetében feladatként elfogadtam, de Isten akaratát kereső emberként, mindig a saját megtapasztalásomat mondom, hirdetem.
A kérdésre válaszolva, a Biblia lapjain folyamatosan találkozunk migrációval. Az első, amikor Ádám és Éva kiűzetnek a paradicsomból és egy addig lakatlan területre „emigrálnak”, ahol gyermekeik lesznek. Káin is migráns lesz, Ábel megölése után, hisz menekülnie kell addigi hazájából. Migráns Ábrahám, Jákob és Izsák, akik az új hon megszerzésének reményében hagyják el őseik földjét, hogy egy új népnek új hazát találjanak. Migránsok József és testvérei, akik Egyiptomba menekítik Jákob gyermekeit, ahol népnyi méretűre szaporodnak, és migránsnak kell tekinteni az Egyiptomból kivonuló, negyven évig a pusztában vándorló, és Kánaánt fegyveres erővel meghódító Józsué vezette zsidóságot is. Sorolhatnánk még a példákat, egy azonban már az eddigiekben is hasonló, ahová beköltöztek az őslakosok, nem igazán számítanak a migráció nyerteseinek: Káinnal egy testvérgyilkost nyernek, Ábrahám közvetlen leszármazottai és később Józsué hadai is kisebb népirtásokat hajtanak végre. Egyiptom gyermekeiről már nem is beszélve, gondoljunk csak a tíz csapásra, vagy a fáraó és a haderő elvesztésére. Persze ehhez, a rosszul reagáló és naív vagy rossz döntéseket hozó őslakosok is kellettek, de egy biztos: A migráció már a Biblia lapjain is komoly kérdés, amit véletlenül sem szabad elbagatellizálni, sőt sok imádság és könyörgés után szabad csak döntéseket hozni.
Az elsődleges válaszom épp ezért, hogy a migráció okait kell megszüntetni, és mindenkinek a saját szülőföldjén megadni a boldogulás és a boldogság lehetőségét.
PP: Különbséget kell tenni menekültek és gazdasági bevándorlók között? Hogyan kell kezelnünk őket?
BLK: Mindenképp, de hogy különböztetjük meg őket? Ha mindenki fel lenne címkézve, hogy menekült, gazdasági bevándorló, terrorista, stb.. könnyű dolgunk lenne. Én személy szerint akkor is inkább a szülőhelyükhöz legközelebb telepíteném le őket a saját kultúrkörükben, de ehhez komoly nemzetközi összefogás kellene és az ő együttműködésük is. Itt az együttműködés nagyobb probléma, mint az, hogy miért is indultak el. Ha vállalnák a szabályainkat és törvényeinket, tiszteletben tartanák a kultúránkat, nem lenne ekkora a baj.
A probléma ott kezdődik, hogy már az ideérkezésük módja és eszközei is törvénysértőek, illegális határátlépés, támadás a határ ellen, stb… A helyi törvények nyílt megtagadása, erőszak és félelem kíséri őket, miközben egy gazdasági elit komoly pénzt nyer rajtuk és Európa meggyengülésén.
Többségük inkább rabló hordára és új honfoglalóra emlékeztet, és nem szegény menekültre. Gondoljunk csak a sokat emlegetett ’56-os magyarokra, akik alázattal segítséget kértek nyugatra menekülve és azonnal be is illeszkedtek a helyi társadalomba, és nem úgy viselkedtek, mint az a másfél millió Németországba érkezett migráns, akiből 2016 decemberére 64-en már dolgozni is kezdtek…
Cselekedeteik alapján inkább rablónak látom őket, de persze majd gyerekeink élete vagy halála fogja megadni a választ pár év múlva, amikor elkezdik hazaköltöztetni őket, és kiderül, hogy akkor együttműködnek, vagy nyílt háborút kezdenek Európa közepén…
Záróképként még egy gondolatsor ehhez a kérdéshez:
Amikor az „Arab tavasz” megbuktatta Kadhafi rendszerét, mi lett az addigi diktatúra haszonélvezőivel? Nyilván menekülniük kellett, mert halálra ítélte őket az új rezsim. Ne vitassuk, hogy ez az új mennyire demokratikus. Legalább annyira mind Kadhafi. Hová menekültek ezek az emberek? A gazdagok nyilván megvették a repülőjegyeket és valahová egy kényelmes új hazába. A szegények? Beolvadtak a menekültek közé és az arctalan tömeg részeként ide kellett jönniük abba az Európába, amely többé-kevésbé, de okozója az Ő „szerencsétlenségüknek”. Ezek ma elvárják, hogy Európa védje meg és tartsa el őket. Jogtalanul ugyan, de nem ok nélkül.
PP: Mi lenne velük, ha visszatoloncolnák őket?
BLK: Ez nem kérdés: a népharag a Francia Forradalom óta egyben igazán verhetetlen, gyilkol. Rövid úton megölik őket.
Ön mit tenne a helyükben? Talán menne önként, vagy megpróbálna bosszút állni minden bajának okozóján, az európai emberen? Nem érdemes belegondolni. A keleti ember bosszút fog állni. A mohamedán elégtételt fog venni a „hitetlenen”, hisz így, bármilyen gonosz módon élt is, míg egy diktatúra része volt, a szent háborúnak köszönhetően a paradicsomba jut.
PP: Más-e a református gondolkodás ebben a kérdésben, mint mondjuk a katolikus? Tudjuk, hogy a katolikus pápa a befogadásra ösztönöz.
BLK: Református Egyházunk nem foglal egyértelműen állást, mert bár felhívja a figyelmet a migrációból adódó veszélyekre, de az egyén, az egyháztagok lelkiismeretére bízza a döntést. Érthető, de szerintem elhibázott álláspont. Persze egyházunkat annyi támadás érte a kommunizmus és az 1990-óta eltelt neoliberális posztkommunista időkben, hogy sokan talán félnek kimondani a véleményüket. A tavalyi évben elhíresült prédikációm után jómagam és családom is annyi gyalázkodást kapott, hogy megértem azokat, akik félnek. A liberálisok előszeretettel gyalázzák telefonon, sms-ben, és facebook üzenetekben a másként gondolkodókat. Amúgy a lelkésztársadalom összességében a honvédelem mellett és nem bárki ellen foglal állást. Magam is így vagyok ezzel. Ez az ÉN HAZÁM, őseim a vérükkel fizettek érte. Jogom van megőrizni olyannak, amilyennek apáim megálmodták, és kötelességem gyarapítva továbbadni a gyermekeimnek. Felelősnek érzem magam azért, hogy megőrizzem pl. az 1000 éves Sólyi Templomot, keresztyénnek és magyarnak, és aki ezt veszélyezteti, az ellen fel kell lépnem, nem tehetek mást.
PP: Téma-e ez a kérdés a gyülekezetben? Szokott-e erről prédikálni?
BLK: A 2016. esztendőben gyakran prédikáltam a témáról és kerestem az Igei választ erre a kérdésre is. Tudja, én hiszem, hogy az élet kérdéseire ott a válasz a Bibliában, ezért az élet aktualitásairól szólnak az igeek minden vasárnapon. A migráció csupán egy ezek közül, és amíg gyülekezetemmel közösen ki nem veséztük a témát, rendszeresen prédikáltam róla. Most, hogy az igéből megtaláltuk a választ és közös véleményen vagyunk, már csak néha egy-egy gondolat szintjén említem meg: „ugye emlékeztek?” Sajnos az események minket igazolnak, és nem a migránspártiakat.
A reformáció 500. évében persze megkerülhetetlen a kérdés, mit tennének elődeink? A válasz elolvasható a történelemkönyvekből. Harcoltak a hitükért és a hazájukért, és ebben benne van, hogy cselekedeteik bizony bűnös cselekedetek voltak, hisz akár meg is ölték a törököt, labancot, muszkát, de ez a bűn csupán magukra vett, helyettes felvállalása volt a bűnös cselekedetnek, hogy gyermekeik boldogan élhessenek. Melyik szülő ne vállalná ma is, ha kell a poklot, csakhogy gyermekei a menybe juthassanak?
PP: Hogyan látja az ország és Európa jövőjét-e tekintetben?
BLK: Európának nincs jövője. Ebben a formájában megérett a pusztulásra. Az europeereknek nincs hite, hazája, célja… Nincsenek gyökerek, és nincsenek kötődések, minden mindegy, minden relatív, minden leépül. Olyan ez, mint a halál. Amikor a sejtek megszűnnek alávetni magukat az élet törvényeinek, akkor bomlásnak indulnak és meghal a test, és ez akkor van, amikor egyetemesen, sejt szinten szűnik meg a konzervatív egymást akaró támogató összetartozás. Történelmi tanulmányainkban a római Mucius Caevola tűzbe tette a kezét és hagyta elégni, hogy az általa képviselt cél és élete megmaradjon, ma pedig Európa egy halott Caevola, akinek sejtjei vitatkoznak azon, hogy feláldozható-e egy szintén halott kéz… Őrült világ. Csak Isten és a Keresztyénség segíthet rajta.
PP: Mi lehet a megoldás?
BLK: Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem lesz…. Európa nincs. Európának újjá kellene születnie. Úgy Krisztusi értelemben, ahogy az Ige mondja: „szükséges néktek újonnan születnetek” János 3:7. Magyarország épp újjászületik. Nehéz a vajúdás és talán fájdalmas is, de most derül ki mi lesz velünk. A nehézségek a történelem folyamán megedzették mindig a magyart, és megfogyva is egyre erősebbek tudtunk lenni. Most megint ez a nagy kihívás, elég lesz-e a hitünk és tudunk-e Istenre figyelni? Európa új reformációra szorul, és ezt úgy látom, mi magyarok indíthatjuk el. Kemény kihívás, de jó dolog, ha Isten eszközének érezhetjük magunkat. Magyarország Európa mértani közepe, itt a híres Dobogó-kő, amit sok vallás a világ szívének tart, és itt egy nép, aminek történelmi viszonylatban mindig nagyobb szíve volt, mint amennyi esze (pl.:külpolitikailag). Ha jól működünk, lehet egy jószívű Európánk még és hiszem, hogy lesz még Eurázsiai megújulás, de ehhez kell egy mindenre kiterjedő reformáció.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
0 Megjegyzések