Az inkontinenciával kapcsolatos szégyenérzet miatt még manapság is sokan titkolják, gondot jelent számukra a vizelet visszatartása.
Néha csak véletlenül derül ki, mi okozza, hogy az addig aktív, társaságkedvelő családtagunk visszahúzódóvá válik. Éva története sokak számára ismerős lehet.
"Bár édesanyám egy dunántúli kisvárosban él, mióta nyugdíjba ment gyakran látogatott meg minket. Ilyenkor színházba járt, találkozott a pesti barátnőivel, sétáltak, kirándultak. Amióta megszületett az unokája, még sűrűbben ült fel a távolsági buszra, hogy segítsen a kicsi körüli teendőkben. Nagy könnyebbséget jelentett mindannyiunk számára, hogy számíthattunk rá. Ezért is volt feltűnő a változás, hogy az addig életvidám, nyüzsgő anyukám szomorú, magába forduló lett, mindig szépen gondozott, virágos kiskertjét is elhanyagolta. Hiába kérdezgettük, mi a baj, nem adott konkrét választ.
Éppen a tavaszi nagytakarításban segítettem neki, amikor ágyneműhúzás közben észrevettem, hogy vizeletfoltos, és kissé nedves a lepedő. A szennyestartóban lévő ruhák is vizeletszagúak voltak, ám mikor rákérdeztem, mit jelent ez, anya csak lemondóan legyintett. Tudtam, itt kell keresnem változásának okát. Kutattam az interneten, majd tanácsot kértem egy urológustól, aki megerősítette a gyanúmat: édesanyám vizeletinkontinenciában szenved, ami nem súlyos betegség, de szükség lesz kivizsgálásra. Azt javasolta, addig is szerezzek be a patikában olyan nadrágpelenkát, ami hasonlít a fehérneműre, viselése kényelmes, és biztonságos. Azt is elmondta, hogy a nadrágpelenka könnyen felhúzható testre simul, láthatatlan marad a ruha alatt, s azért sem kell aggódni, hogy a kellemetlen szag kiszivárog.
Mivel nem szerettem volna édesanyám érzékenységét sérteni, nem erőltettem a beszélgetést, de az éjjeli szekrényének fiókjába és fehérneműi mellé is raktam nadrágpelenkát. Hazautaztam. Néhány nap elteltével aztán anya felhívott és azt mondta: már megvette a buszjegyet, nem sokára meglátogat minket, szeretne sétálni az unokájával a Margitszigeten, s ideje, hogy egy urológust is felkeressen. Tudtam, a nehezén túl vagyunk, anyu ismét a régi."
Éva története jól példázza, hogy kellő tapintattal, odafigyeléssel sok mindent elérhetünk. Az inkontinencia kellemetlen betegség, nehéz nyíltan, őszintén beszélni róla még azokkal is, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ám ha megtaláljuk azt a megoldást, ami megerősíti a másikat abban, hogy a vizeletcsepegéssel is teljes életet élhet, nem kell lemondania az addigi kedvteléseiről, kerülnie a társasági programokat, az utazásokat, hamarosan megoldódik a gond.
0 Megjegyzések