Több mint tíz éve Örökségünk Somogyország kincse cím birtokosa a somogyfajszi őskohó. A mára magára maradt emlékműnek csupán a környékét gondozza a helyi önkormányzat, ennél többre egyelőre nem futja sem Fajszon, se a megyénél. A helyzetet nehezíti, hogy a tulajdonjogot más gyakorolja.
Elhagyatva
Végtelen csend fogad bennünket a somogyfajszi erdőben. Az emlékhelyhez közeledve a földön nincsenek lábnyomok, a közelben egyetlen lelket sem látni. Hogy rajtunk kívül utoljára mikor lépte át látogató a bejáratot, senki sem tudja. Az épület előtt felállított bronz pajzsot ellopták, szétdarabolt elemeit a rendőrség őrzi. A külső burkolatot kikezdte az idő, de belülről sem szebb a látvány: a fából készült borítás erősen korhad, csak az őskohó még föld alatt lévő maradványai várnak türelmesen, hogy talán egyszer valaki róluk is leszedi az évezredes takarót.
Tehetetlenek
A magára maradt emlékműnek csak a környékét gondozza a helyi önkormányzat. – Sajnos ennél többet nem tudunk tenni, mivel a terület állami, az épület pedig alapítványi tulajdonban van. Megkerestük az ügyben az országgyűlési képviselőnket is, de segíteni ő sem tudott – mondta Sall István polgármester. – Amúgy magam sem értem, hova lettek azok a támogatók, akik pedig az átadáskor nem kevesen voltak…
– A volt vezetők szívügyként kezelték a múzeum sorsát, kapcsolataik révén pedig támogatókat is tudtak szerezni. Ám amióta ők nincsenek, megszűntek ezek a kapcsolatok, velük együtt a pénzforrások is – mondta Varga Ibolya, a Dunaferr Archeometallurgiai Alapítvány elnöke. Sokszor kilincseltünk a Dunaferrnél, mindhiába. Pályázni sem tudunk, mivel nincsenek meg az ahhoz szükséges feltételek. Kizárólag abban látom a megoldást, ha az épület egy jelképes összegért helyi tulajdonba kerül. Meggyőződésem, hogy nekik jobbak a lehetőségeik. Bár papíron az alapítvány a tulajdonos, de az eladáshoz hozzá kell járulnia a Dunaferrnek is. Jelenleg ezen lobbizunk. Csak még egy fél év türelmet kérünk – zárta mondandóját Varga Ibolya.
Örökségünk Somogyország kincse...
Megkerestük az ügyben a Somogy Megyei Önkormányzatot is, mivel a múzeum 2004 óta az „Örökségünk- Somogyország kincse” cím birtokosai közé tartozik. Megtudtuk, nincs megyei forrás erre a célra, de behatárolja a lehetőségeket az a tény is, hogy a tulajdonjogot más gyakorolja. Amennyiben mégis értékesítésre kerül az emlékhely, már csak a helyi szervezetek fogadókészségén múlik az ügy, ám ez még csak a kezdet. A folyamat visszafordításához még nagyon sok a teendő. Ehhez pedig nemzeti örökségeinket szívügyként kezelő valamennyi somogyi ember, szervezet segítségére szükség lesz. Addig is marad az adó 1 százaléka, amelyből ezidáig alig-alig érkezett az alapítvány számlájára..
Az emlékhely mellett a magasból réz foglalatban, üvegmozaikokból kirakva Szent Borbála, a bányászok és kohászok védőszentje vigyázza a tájat. Szomorú tekintetében mintha még ott élne a remény… - írja a sonline.hu.
Stamler Imre magyar-történelem szakos tanár, volt iskolaigazgató kitartóan járta Somogyjád környékét, vaskohászat nyomait kutatva. – Azt szerettem volna bizonyítani, hogy nem az a barbár, primitív nép voltunk, aminek beállítottak bennünket az európaiak, és sajnos sokáig a hazai történetírás is – mondta. – Meggyőződésem volt, hogy a honfoglalás kori magyarság hadisikereihez, a fegyvergyártáshoz elengedhetetlenül szükség volt vasra. S mivel helységneveink fejedelmi központokra utalnak (Fajsz, Jutas, Lél, Taksony, Bogát stb.), kizártnak tartottam, hogy a vasat máshonnan szerezték volna be…
0 Megjegyzések