Egyre népszerűbb a nagycsaládmodell

Sokan még mindig csodálkoznak és furcsállják, pedig egyre gyakrabban találkozunk olyan családokkal, ahol három, esetenként még több gyermek nevelkedik. Nem azért, mert „becsúszott” vagy úgy sikerült, hanem tudatosan vállalják a nagycsaládos létet a kommunistának is nevezett kétgyermekes családmodell helyett. Ráadásul ez a „divat” a magyar értelmiségi, középosztály körében terjed – állítják a kutatók.

Molnár-Sántha Ágnes marosvásárhelyi szociológus – s egyben négy gyermek édesanyja – is úgy látja, hogy az ő gyermekkorához képest ma jóval több a nagycsalád. „Akkoriban a kommunistának is nevezett kétgyermekes családmodell uralkodott. Örömteli fejlemény az, hogy a nagycsalád presztízse ismét nőtt, többen vállalják ezt az életformát. Azt is látom, hogy a társadalom java része csodálkozik a nagycsaládokon, részben furcsállja is, sőt nem túlzok, ha azt állítom, sokan meg is botránkoznak rajta, mondván, hogy nem ez a “fejlődés” iránya”.

Hozzáteszi, a nagycsalád terjedése mellett sajnos ott van az érem másik oldala is, ami már sokkal szomorúbb: a kétgyermekes családmodell megdőlni látszik azért is, mert még soha nem volt ennyi egygyermekes, illetve gyermektelen család, mint ma. Ezért a születési arányszámokon kevésbé látszik az, hogy több a nagycsalád, hiszen ezzel egy időben több az egészen kicsi család is.

„A legutóbbi népszámlálási adatok tanúsága, hogy az erdélyi magyarok termékenysége hosszú idő után elérte az országos átlagot, hiszen korábban a gyermekvállalás tekintetében alulmaradtunk. A magyarság aránya jelentősen nem javítható, hiszen erre irreálisan magas termékenységre lenne szükség, amire nincs valós kilátás. Annak viszont örvendhetünk, hogy a további térvesztésünk megfékezhető, ha termékenységünk tartósan az országos átlaghoz közeli marad” – mutat rá a szociológus.

A több gyermek vállalása nem az anyagiakon, inkább az értékrenden múlik

„A többi nagycsaládos ismerősömhöz hasonlóan állítom, hogy a több gyermek vállalása, nevelése nem anyagi kérdés. Meglehet, nem lennénk ennyire nyugodtak, ha nem lenne munkánk, biztos megélhetésünk, ennyiben azért anyagi része is van. Az sem mindegy, hogy számíthatunk-e a tágabb család támogatására, jelenlétére. Biztosan, ha csak tudat alatt is, de bátrabban vállal nagycsaládot az, akinek helyben vagy nagyon közel élnek a szülei, rokonai, akik a legnagyobb segítséget nyújtják. Úgy látom, elsősorban az értékrenden múlik a nagycsalád melletti döntés, amelynek része a vallásos hit is.

Hozzáteszi, ráadásul szinte csak előnyét látja a négygyermekes családi életnek. „Igaz, hogy soha nincs csend, egyenként kevesebb idő jut egy gyermekre a szülők figyelméből, s a manapság olyan divatos fogalmakat, mint a minőségi idő, kötődő nevelés is kevésbé lehet nagycsaládban megvalósítani, valamint az all inclusive nyaralás sem sikerül minden évben, ennél sokkal több az előny”.

Egy nagy családban nincs unalom, mindig történik valami

Előny, hogy mindig történik valami, nincs egy perc unalom, mindenkinek van mondanivalója, és mindig kéznél van egy-két játszótárs. Ebből a szempontból a többgyermekes szülőnek sokkal egyszerűbb a dolga, mint például az egygyermekesnek. Alkalmazkodóbbak, barátságosabbak, szociálisan érzékenyebbek azok, akik több testvérrel nőnek fel. „Az örömben sokan osztoznak, a bánatban sokan vigasztalnak. A baráti és ismeretségi kör többszöröse, mint a kisebb családokban. Sokan ülünk az asztal körül, és ez már önmagában is jó” – vélekedik a szociológus.

Forrás: szekelyhon.ro