Értelmetlen: egy jóléti intézkedést energiapolitikai érvek mentén vitatnak.
Hosszas, a rezsicsökkentés kivezetését alátámasztó esszével jelentkezett a Telexen Sebestyén Szabolcs, az ISCTE Business School pénzügy tanszékének oktatója. A lisszaboni illetőségű egyetemről küldött iratban az elemző hosszasan taglalja a magyarországi rezsicsökkentés átgyűrűző mikro- és makrogazdasági hatásait.
Kimaradtak bizonyos tényezők az érvelésből
A legfontosabb állítások egyike az, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági rezsiköltségek nem ösztönöznek takarékosságra és energetikai korszerűsítésre. Ennek alátámasztására egy tanulmány megállapításaira hivatkozva a szerző azt írja, hogy a rezsicsökkentés ugyan valóban mérsékelte a háztartások közvetlen energiakiadását és az inflációt, de közben többletfogyasztást idézett elő, főként a magasabb jövedelmű háztartásokat támogatta, gyengítette az energiahatékonysági beruházások ösztönzését, és a költségek egy részét a vállalkozásokra, az energiaszektorra, illetve közvetve más fogyasztói árakra terhelte.
Az említett tanulmány szerzőinek becslése szerint 2013 és 2018 között a rezsicsökkentés 13,2 petajoule (3,67 milliárd kWh) többlet háztartásienergia-felhasználást idézett elő, ami a 2018-as, 243,6 PJ-os magyar háztartási energiafogyasztás mintegy 5,4 százaléka volt, valamint az akkori hivatalos lakossági megtakarítási cél közel kétharmadának felelt meg.
A cikk szerzője nem említi azonban a foglalkoztatás bővülését, a bérek és a GDP emelkedését, vagy bármilyen egyéb tényezőt, ami az alacsony rezsitől függetlenül is emelte volna a fogyasztást.
Vagy éppen szólhatunk a kiskereskedelem és a szolgáltatói szektor forgalmának folyamatos növekedéséről, ami általában jelzi az életszínvonal növekedését.
Rossz az érvelés, a magyarokat igenis érdekli az energiahatékonyság
Emlékezhetünk arra is, hogy az Orbán-kormányok alatt sorra meghirdetett energiahatékonysági programok – akár háztartási készülékek cseréjéről, akár szigetelésről, nyílászáró-cseréről vagy napelemek telepítéséről volt szó – pályázatait napokkal, sok esetben percekkel a megnyitást követően le kellett zárni az érdeklődés miatt. A támogatási keretösszegeket igen gyakran utólag kiegészítették, hogy a várt mennyiségű jelentkezőn felüli pályázóknak is jusson az energiahatékonyság javítását célzó támogatásból.
Röviden megfogalmazva: hiába olcsó az áram vagy a gáz, az energiahatékonyságot növelő beruházásokkal lehet csökkenteni a fogyasztást, és ezzel a magyar lakosság tisztában van. Hiszen a kis rezsiszámla is lehet még kisebb.
Más évszámokat nézve teljesen ellentétes a trend
A lakossági gázfogyasztás 2021 óta folyamatosan csökken, 2024-re pedig a 2021-es csúcshoz képest 32 százalékkal esett vissza – erre Szalai Piroska, a Fidesz országgyűlési képviselője hívta fel a figyelmet a Telex-cikk kapcsán. A gazdaságpolitikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a távhőfelhasználás szintén csökkent: 2024-ben 16,5 százalékkal kevesebb hőt használtunk fel, mint 2021-ben.
Szalai Piroska a magyar lakások állapotát érintő beszédes adatra is rámutatott. „Ha pedig a rezsicsökkentés és az energiahatékonyság valóban nem fér meg egymás mellett, akkor hogyan lehetséges, hogy az Eurostat 2023-as adatai szerint
a magyar lakosság 35,4 százaléka olyan lakásban élt, ahol az előző öt évben energetikai korszerűsítés történt? Ez az EU ötödik legjobb értéke, és közel 10 százalékponttal jobb az uniós átlagnál.”
„És ami a legfontosabb: a rezsicsökkentéssel sikerült elérnünk, hogy azok aránya, akik nem tudják megfelelően kifűteni az otthonukat 2010 és 2023 között 12,2 százalékról 6,1 százalékra, vagyis a felére csökkenjen. Ez azt jelenti, hogy közel 570 ezer honfitársunk tudott kikerülni ebből a nélkülözésből” – folytatta az érvelést a szakértő. Kiemelte:
a valóságban egyszerre csökkent az energiafogyasztás, javult az energiahatékonyság, és közben kevesebb magyar embernek kell attól tartania, hogy nem tudja megfelelően kifűteni az otthonát.
Legyünk résen, mert könnyen lehet, hogy ami ma még csak egy Telex-cikk, az holnap már kormányzati intézkedés lesz – tette hozzá Szalai Piroska.
Mindemellett arra is érdemes kitérni, hogy a rezsicsökkentést pártolók és ellenzők vitája részben értelmetlen. A rezsicsökkentés rendszere ugyanis egy szociális, jóléti intézkedés, a bevezetésének célja 2013-ban az volt, hogy a szerényebb jövedelmű rétegek ne legyenek kitéve az energiapiaci hullámzásoknak. Minthogy politikai szempontból nehéz döntés meghúzni azt a jövedelmi határt, amely alatt jár és felett nem jár effajta szociális támogatás, így az Orbán-kormányok minden egyes lakossági fogyasztó támogatása mellett döntöttek. A rendszernek valóban vannak hátrányai, amelyeket a háttérben az államkassza, a szabályozók és a vállalatok – több-kevesebb nehézség árán – kezelnek.
Tehát ez egy olyan átfogó kormányzati intézkedés, amelyet a nehézségek ellenére az Orbán-kormányok fenntartottak.
Ha az intézkedésen gazdasági, makroökonómiai alapon lehet is fogást találni, nem ez a lényege. Jelenleg a Tisza-kormány lépései – a nyilatkozatok ellenére – a rezsicsökkentés fokozatos kivezetésének irányába mutatnak. Ha a tarifák általános szabályozása megszűnik, akkor olyan támogatási formát kell bevezetnie a kormánynak, ami nem hagyja, hogy az alacsonyabb jövedelműek ki legyenek téve az energiapiac áringadozásainak. Ahogyan korábbi cikkünkben kifejtettük: egy elhibázott támogatási rendszer komoly veszélyt jelenthet a középosztály számára.
Ha a támogatásokat kizárólag a leginkább rászorulókra szűkítik, a rendszerből kieshetnek azok a háztartások, amelyek papíron még nem számítanak sérülékenynek, de egy jelentős energiaár-emelkedést már nem tudnak könnyedén kigazdálkodni. Egy átlagos, hitelt törlesztő, gyermeket nevelő család jövedelme ugyanis sokszor csak látszólag magas: a lakhatási költségek, az élelmiszerárak, az adók, a közlekedés és az oktatással kapcsolatos kiadások után jóval kisebb mozgástér marad.
(MNO)
