Pénzkidobásnak és indokolatlan kiadásnak nevezte a szélerőművekre szánt, százmilliárdos ráfordításokat Hortay Olivér a közösségi oldalán megosztott elemzésében.
Az energiaügyi szakértő rámutatott: az energetikai beruházásokra akkor érdemes állami forrást áldozni, ha azok olyan társadalmi célokat szolgálnak, mint a helyi gazdaság fejlesztése, az ellátásbiztonság és a környezetvédelmi teljesítmény javítása, vagy az energiaárak csökkentése, álláspontja szerint azonban
a szélerőművek ezen területek egyikében sem jelentenek érdemi segítséget.
Hortay Olivér felhívta a figyelmet arra, hogy Kapitány István maga ismerte be, miszerint a beruházásokat nem magyar cégek fogják megvalósítani. A szakértő kiemelte: ezáltal Magyarország közvetítőszerepbe kényszerül, és
a beérkező uniós források, valamint a jövőbeli profit rövid időn belül el is hagyják az országot.
Hortay Olivér rávilágított arra is, hogy a technológia alacsony munkaerőigénye miatt nem jönnek létre jelentős számban új munkahelyek, az önkormányzatok számára tervezett, kisebbségi tulajdonszerzési opciót pedig szemfényvesztésnek nevezte, mivel a településeknek nincsenek forintmilliárdjaik erre.
Az ellátásbiztonság kapcsán hangsúlyozta:
a legkiszámíthatatlanabb, időjárásfüggő technológiától elvárni a biztonság növekedését teljes nonszensz.
Ezt igazolja az a tény is, hogy augusztus elején, a paksi leszabályozás legkritikusabb napjainak legkritikusabb óráiban
a hazai szélerőművek kihasználtsága 10 százalék alatt alakult.
Az energiaügyi szakértő megjegyezte: a rendszernek inkább rugalmas kapacitásokra, például energiatárolókra lenne szüksége, ám
a Tisza befagyasztotta a vonatkozó támogatási programot, emiatt több mint 40 ezer háztartás hónapok óta hiába vár a kifizetésekre.
A környezetvédelmi szempontokat elemezve Hortay Olivér aláhúzta: ha a szélerőműveknek ilyen szempontból érdemi haszna lenne, nem kellene miattuk enyhíteni a környezetvédelmi előírásokat, a klímavédelmi teljesítmény pedig az energiaforrás karbonlábnyomával együtt értékelve már nem mutat kedvező képet.
Hortay Olivér végezetül az áramárakra kitérve emlékeztetett:
a „szélenergia-nagyhatalomnak” számító Dániában a háztartások két és félszer annyit fizetnek a villamos energiáért, mint a magyarok,
mivel a szélerőművek többlet hálózatfejlesztést és rugalmas kapacitásokat igényelnek.
