Első nyilvános szereplésén beszélt részletesen az idén tavasszal diagnosztizált pajzsmirigyrákjáról Kovács Ákos Kossuth-díjas dalszerző, költő és énekes.
Az énekes szerint mindössze hat órával később már telefonon értesítették, hogy személyesen kell visszamennie a vizsgálat eredménye miatt. Mint mondta, ekkor közölték vele a rosszindulatú daganat diagnózisát. Ákos arról is beszélt, hogy a műtétet megelőző három hét rendkívül megterhelő volt számára. Elmondása szerint azért dolgozott szinte megállás nélkül a stúdióban, mert attól tartott, hogy a beavatkozás következtében elveszítheti a hangját.
"Ebbe a három hétbe még sok minden belefért, egy gyors sümegi zarándoklat a sümegi fájdalmas Szűzanyához és az oltárhoz, életem egyik nagy élménye marad az, hogy ott éjszaka az oltár előtt egy szál gyertya fényében imádkoztunk. Nagyon komoly imaháttér volt. Betegek szentsége, leánykori nevén utolsó kenet, ezt is fölvettem. És én, aki kontrollmániás vagyok, végül az utolsó napon úgy mentem be a kórházba, hogy nem ismertem magamra. »Ki ez az ember?«. Tök nyugodt voltam. Azt mondtam, »vízzé válok, rábízom magam az Úristenre, megyek az áramlatokkal, az orvosok csináltak már néhány ezer ilyen műtétet«. Szóval teljesen megnyugodtam az utolsó percre és oda tudtam bízni magam. Ilyen meg még az életemben nem történt" – idézte fel a történteket Ákos.
A műtét sikeresen lezajlott, az előadó szerint a hozzátartozói beszámolója alapján már a műtőből kifelé is a saját hangján beszélt. Később a szövettani eredményekből derült ki számára, hogy a rosszindulatú daganat már csupán egy milliméterre volt a pajzsmirigy tokjától.
Az endokrinológus közölte vele, hogy ha a műtétet későbbre halasztják, az jelentősen súlyosbíthatta volna a helyzetet. Az előadó azt is elmondta, hogy a műtétet követő vérvizsgálatok eredményei teljesen megnyugtatóak voltak, az orvosok szerint a szervezete úgy működött, mintha a pajzsmirigyének egyik felét nem is távolították volna el.
Ákos hangsúlyozta, hogy nem a saját betegségét szeretné a középpontba állítani, hanem azt, amit a történtek során megtapasztalt.
Isten látja lelkem, nem arról akarok beszélni, hogy egy betegség kapcsán ez az első nyilvános megjelenésem, hanem ennek kapcsán megtapasztaltam a kegyelemnek olyan formáit, hogy ha nem lettem volna hívő, most hívővé váltam volna
– fogalmazott az előadó.
Elmondása szerint a történtek közben végig azt érezte, hogy Isten vezette az eseményeket, és külön kiemelte, hogy a rutinvizsgálatra való elmenetelt, a gyors diagnózist, a sikeres műtétet és a felépülést is csodaként élte meg.
Az előadó hozzátette, a betegség arra is megtanította, mennyire fontos a család, a barátok és a lelki közösség támogatása. Szerinte a megpróbáltatások idején különösen nagy jelentősége van a hitnek és az imádságnak.
(index)
