Olyan idők jönnek, amikor a nemzetellenes indulatok minden korlátot áthágnak. Elég, ha csak a jobboldali sajtó drasztikus leépítését figyeljük, és máris érezhetjük, mit jelent a politikai bosszú, főként ha személyes elemek is keverednek bele. Folyamat ez, amelynek még az elején járunk. De miért is történik mindez?
Lánczi Tamással, a megszűnő Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökével beszélgetett a Demokrata munkatársa a szervezet utolsó napjaiban…
– Számítani lehet-e arra, hogy valamilyen konkrét elszámoltatási eljárás indul a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen? Merthogy újra és újra felróják, mekkora állami támogatásból működött, beleértve az elnök fizetését is…
– A fizetésemet a Magyar Országgyűlés állapította meg, és ugyanabban a sávban van, mint a többi, hasonló jogi státusban lévő vezető bére. Akik ezzel támadnak, azok valójában ezzel is csak a Szuverenitásvédelmi Hivatal tevékenységét próbálják hitelteleníteni. A hivatal már akkor támadás alatt állt, amikor a szuverenitásvédelmi törvényt még el sem fogadta az országgyűlés. De sokszor elmondtuk, hogy a hivatal által azonosított külföldi szereplők sokkal több pénzből befolyásolják a magyar közéletet, mint amennyiből mi működtünk. Az új kormány azzal kezdi meg tevékenységét, hogy feladja a magyar szuverenitás védelmét.
– Itt nyilván stílusát, de lényegét tekintve is bosszúszerű eljárás zajlik. Mire lehet számítani? Jöhetnek büntetőjogi következmények, ahogy ezt sok Tisza-politikus követeli?
– Magyarország szuverenitásért vívott harca sok külföldi erőcsoportnak sértette az érdekeit. Valójában ez áll a célkeresztben. A hivatal megszüntetésével a külföldi erők más önrendelkezésükért küzdő országoknak is üzennek azzal, hogy példát statuálnak Magyarországgal.
– Leginkább kinek az érdekeibe taposott bele a hivatal?
– Azokéba, akik Magyarországot le akarják téríteni a saját útjáról, és alárendelnék az idegen akaratnak. A kép minden eddiginél tisztább: vannak külföldi politikai és gazdasági érdekkörök, amelyek a hazánkban is működő nyomásgyakorló hálózaton keresztül meg akarják törni a szuverén döntéshozatalt. Külföldön akarják meghozni a legfontosabb döntéseket: az ukrajnai háború folytatása, Ukrajna támogatása, migránsok betelepítése, a hazai gazdaság helyett a multinacionális vállalatok helyzetbe hozása. Ezek olyan ügyek voltak, amelyek kapcsán összefogott Brüsszel, Berlin és Kijev a magyar ellenállás megrogyasztásáért.
– Érzékelhető volt-e valamilyen formában, hogy a külföldi támogatók bosszúra serkentik az új kormányt? Donald Tusk is ezt tette, széles körű bosszút állt politikai ellenfelein…
– Egyértelműen azt várják az új kormány külföldi megbízói, hogy számolja fel a szuverén politika minden eszközét. Európában ma a legmeghatározóbb törésvonal a birodalom kiszolgálói és a szuverenista erők között húzódik. Ahol az utóbbi időben brüsszelita kormány jutott hatalomra, ott féktelen bosszút látunk, és a jogállam lábbal tiprását. Magyarország volt az utolsó ország, amely a Mark Carney által megálmodott új világrend útjában állt.
– Ez a bosszú is a rendszer-átalakítás – ők rendszerváltást mondanak – része marad? Vagy netán úgy kiterjesztik, hogy az egész társadalmat megfélemlítse? Hol lép fel még hasonlóan az állam a szuverenista erők ellen?
– Gyarmatot akarnak csinálni Magyarországból. Újra olyan időket élünk, amikor minden eszköz meg van engedve azokkal szemben, akik nem állnak be a labancseregbe. Mindenhol ugyanaz a képlet: Franciaországban eltiltják a közügyektől a legnépszerűbb, szuverenista elnökjelöltet, Németországban el akarják lehetetleníteni a legnépszerűbb ellenzéki pártot, Ausztriában és Romániában pedig azt is láthattuk, hogy addig szavaztatják újra a választókat, amíg nekik tetsző eredmény nem születik. Az EU-n kívül Szerbiában és Grúziában is állandóak a külföldről szervezett és pénzelt hatalomátvételi kísérletek a birodalmi akarattal szemben álló kormányok ellen. A gyűlöletpropagandát pedig odáig fokozzák, hogy már sorozatosak a merényletkísérletek az olyan szuverenista vezetők ellen, mint Donald Trump, Andrej Babiš vagy Robert Fico. Mindenkit el akarnak tántorítani attól, hogy küzdjön a nemzeti önrendelkezésért.
– Mennyire gyengült meg napjainkra szuverenitás, más szóval a történelmileg is fontos függetlenség presztízse Magyarországon? Sok emberrel találkozni, döntően tiszásokkal, akik idejétmúltnak tekintik.
– Aki ezt mondja, az valójában nincs tisztában a szuverenitás hiányának következményeivel. A magyar emberek, tiszások és ellenzékiek egyaránt szenvedni fognak az önrendelkezés feladásától. Azok a gátak ugyanis, amelyek eddig a magyarokat a külföldi érdekektől megvédték, eltűnnek. Innentől kezdve pedig az emberek a hétköznapjaikban is érezni fogják mindennek a hatását: veszélybe kerül az alacsony rezsi, a védett árak, a családvédelmi intézkedések, a bevándorlásellenes és a békepárti politika. Az a biztonságos, gyarapodó Magyarország, amelyet megszokhattunk, nincs többé.
– Még az is előfordult, hogy ismert jobboldali politikus hibaként rótta fel az Orbán-kormánynak a Brüsszellel, illetve az unióval szemben folytatott politikáját. Visszatagozódást sürgetett, illetve hogy százszázalékosan csatlakozzunk be végre az atlantista rendszerbe…
– Totális tévút és naivitás azt gondolni, hogy az önkéntes alárendeltséget a birodalom majd önzetlenül jutalmazza. Rajtunk kívül senkit nem érdekel a magyarok sorsa és jóléte. Magyarország abban érdekelt, hogy minél több lábon álljon, és minél több nagyhatalommal tartson fenn jó viszonyt. A nagy nyugati országok mind óriási kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le a Nyugaton kívüli világgal, csak a kis és közepes országoknak nem adnák meg ugyanezt a kiváltságot.
– Megbecsülhető az az összeg, amit a külső erők a konzervatív nemzeti kormány megbuktatására költöttek?
– A Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálatai feltárták, hogy Magyarországon évről évre milliárdokat költöttek el külföldi szereplők politikai nyomásgyakorlásra. Bizonyítható, hogy álcivil szervezeteknél, újságíróknál, komplett szerkesztőségeknél, influenszereknél és politikusoknál landoltak a pénzek. De a valódi támogatás, amit a szuverenista kormány megbuktatására adtak, pénzben meghatározhatatlan, mert olyan mértékben manipulálták a közösségi média algoritmusait, és olyan mértékben vetették be a titkosszolgálataik eszköztárát, ami semmilyen kampánytechnikával vagy anyagi ráfordítással sem ellensúlyozható. Minden eszközt felhasználtak, méghozzá egyszerre.
– Lehet-e tenni még valamit a magyar szuverenitás megőrzéséért? Vagy a Tisza szélsőségesen udvaronc politikáját látva végképp lemondhat róla az ország? Nyilván, ahogy telik az idő, nemcsak kiépülnek, de meg is erősödnek azok a nexusok, amellyel a brüsszeli centrumhoz láncolják az országot.
– A szuverenitás eszményét és az önrendelkezés iránti vágyat soha nem lehet kitörölni a magyar patrióták szívéből. Meggyőződésem, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem lemondani akarnak a szuverenitásról, hanem küzdeni érte. Magyarország mindig ott volt azoknak a birodalmaknak temetésén, amelyek minket akartak sírba tenni. Így jár Brüsszel is.
– Mennyire fészkelte be magát a társadalom, főleg a negyven év alatti szavazók tudatába a külföldről érkező diktátumok elfogadásának gondolata? Mondván, akkor jön a pénz, ha nem vagyunk végre bunkó kelet-európaiak…?
– A magyar társadalomban a kommunizmus óta jelen van az idealizált nyugati jólét iránti vágy. Ezt kihasználva akarja elhitetni velünk Brüsszel, hogy a behódolás mindezt elhozza. Ennek azonban a fordítottja igaz, vagyis ha lemondunk az önrendelkezésről, az nem a jólét, hanem a gyarmati sors útja. Naivitás azt gondolni, hogy a nyugatiak minket akarnak gazdagítani. Az lesz, ami 2010 előtt volt: még a nekünk jogosan járó, most ünnepelt uniós pénzek is postafordultával mennek vissza a nyugati cégekhez. Sok idő telt el, és sokan elfelejtették, vagy saját bőrükön sosem tapasztalták meg, mindez milyen hatással van a személyes életükre.
– Ez életkori és kulturális jellemző, vagy a médián keresztül erre szocializálták a negyven alatti generációkat?
– Minél jobban leuralja a közösségi média a politikai teret, annál jobban tudják manipulálni az embereket. Az európai elit migránsválságba, recesszióba, háborúba kormányozta a kontinenst, ennek ellenére Brüsszel minden válságot arra használ fel, hogy még több hatalmat vegyen el a nemzetállamoktól. Brüsszel egyre több pénzt költ, és egyre diktatórikusabb eszközöket vet be, a szuverenista erők pedig egyelőre nem találták meg ennek az ellenszerét. De ne felejtsük el, hogy az emberek, különösen a 40 alattiak, még élvezik az elmúlt 16 év kormányzásának eredményeit, ezért gyanútlanul mennek bele a most következő időszakba.
– Általában véve mi lehet az orvosság a nemzeti identitás, a függetlenségünk mint történelmi tényező iránti érdektelenségre?
– Hamarosan eljön az az idő, amikor újra talpra kell állítani ezt az országot, ehhez pedig mindenkinek meg kell őriznie a józan eszét, a tiszta szívét, a türelmét, és lélekben erősnek kell maradnia.
(Demokrata)
