Nem minden az, aminek első ránézésre látszik – ezzel a megállapítással zárul a miniszterelnökből lett DK-elnökből lett író Gyurcsány Ferenc e nélkül is eléggé sejtelmes Facebook-posztja, amelyben politikai győzelmek és vereségek természetén elmélkedik.
Először is megállapítja, hogy a győztes nem magyarázkodik, hanem ünnepel, és a győzelemnek amúgy van önigazoló ereje, mert „egy időre elrendezi a múltat, értelmet ad a döntéseknek, igazolja a kockázatot, elfeledteti a hibákat.”
A vesztesnek azonban Gyurcsány szerint nehezebb a dolga, mert előtte falak meredeznek. Méghozzá „a megértés elzáró falai, mert megérteni a vereség okát, és még inkább feldolgozni azt, istentelenül nehéz feladat.”
Gyurcsány segít a megértésben, és kifejti, hogy a vereség is lehet többféle: a politikai, amely fáj, megrendít, akár évekre kiszorít valakit a hatalomból, de nem zárja le végleg a történetét, és a történelmi vereség, amely után nem lehet visszatérni.
A történelmi vereség a volt kormányfő szerint főleg két-három okból következhet be:
- Amikor valaki le akarja téríteni az országát egy történelmileg mélyen meghatározott útról, de nem tud hozzá elég társadalmi beleegyezést teremteni.
- Amikor valaki nem veszi észre, hogy megváltozott a történelmi helyzet, ő pedig még mindig a régi mondatokkal beszél, és azt hiszi, hogy ami tegnap működött, holnap is fog.
- Amikor, valaki arányt téveszt, mert jól látja, hogy változtatni kell, de rosszul méri fel, mennyit bír el a társadalom: nem vak, csak rosszul számol.
A politikában nemcsak az irány számít, hanem a mérték, az ütem és a teherbírás is – állapítja meg Gyurcsány, és jelzi: természetes, hogy a győztes ünnepel, a vesztes pedig magyarázatot keres.
De figyelmeztet: a győztes csak akkor őrizheti meg a hatalmat, ha hajlandó a győzelme mögé is benézni.
Sőt, teszi hozzá: a vesztes pedig csak akkor térhet vissza, ha nem magyarázkodik, hanem megért.
