– Elnök úr, önnek nem ismeretlen az ellenzéki lét, volt benne része bőven. De persze nem mostanában. Jönnek elő az emlékek?
– Maga a hely is segít: 2010-ben innen pakoltam ki, most ide jöttem vissza. Az ellenzéki életet is ismerem. De nem ez határoz meg. Az a fontos, hogy kormányon vagy ellenzékben az ember legyen az, aki. Egy fiú vagyok Felcsútról, a Kolozsvári utcából, akkor is, ha miniszterelnök vagyok és akkor is, ha nem. A küldetésem sem változott, mindig a szabad, szuverén Magyarországért dolgoztam. A helyzet és a körülmények mások, de a lényeg ugyanaz: a politika nálam nem állás, hanem szolgálat.
– A választási vereségek nem egyformák. Ez a mostani nemcsak a Holdról, hanem a Naprendszer bármely tetszőleges pontjáról látszik. Ön nem vette át a parlamenti mandátumát, és meghirdette, hogy a nemzeti oldalt egy mozgalom formájában is újra kell szervezni. Ez utóbbi mit jelent?
– Politikai veteránként mondhatom: minden választási vereség más. Most, tizenhat év kormányzás után nem egy ciklus, hanem egy korszak zárult le. Ellenzéki munkánk elrugaszkodási pontja, hogy ez Magyarország elmúlt száz évének legsikeresebb korszaka volt, a magyar polgárosodás legsikeresebb tizenhat éve. Keresztény, nemzeti alkotmány, teljes foglalkoztatás, megnégyszerezett átlagjövedelem, migránsmentes ország, Brüsszellel és más külső erőkkel szemben önálló kormányzás. Erre könnyen lehet ellenzéki politikát építeni, könnyebben, mint 2002-ben, négy év kormányzás után. Most a mindenki által elismert nemzeti vívmányokat kell megvédeni. A Fidesznek és a teljes nemzeti oldalnak egy jól és szorosan szervezett, kormányzó politikai közösségből előbb erős ellenzéki mozgalmat, később esélyes kormánypárti pozíciót kell építenie. Ez több színtéren történik párhuzamosan, a parlamentben, a pártrendszerben, a civil mozgalmak világában, a most születő polgári kezdeményezések világában, a szabadság kis köreiben. Ezt is láttuk és átéltük már, ismerjük a természetrajzát.
A magyaroknak most liberális kormányuk lett és nemzeti ellenzékük. Ehhez kell alkalmazkodnunk úgy, hogy mindenki érezhesse a sok százezres, sőt milliós nemzeti oldal erejét. Az egész országnak látnia kell, hogy tigrisek vagyunk, nem nyulak.
– Gondolja, hogy meg kell védeni a vívmányaikat? Az új kormány azt ígérte, hogy mindent, ami jó, megtart. Az elmúlt 16 évet a korrupció 16 évének nevezik, de azt mondják: jó volt benne a családpolitika, a migráció elleni fellépés és a rezsicsökkentés, így ezeket megtartják, sőt továbbviszik.
– Igen, ezt mondták. De amit a minisztereik parlamenti meghallgatásán láttunk, már más irányt jelez. A pénzügyminiszter megtagadta a munkaalapú társadalmat, és liberális gazdaságpolitikát hirdetett. A társadalmi ügyekkel foglalkozó miniszterek a Soros-féle nyílt társadalom eszményét képviselték, amit liberális demokráciának neveznek. A gyermekvédelem az LMBTQ-lobbi kezébe került, a nemzeti oktatást progresszív, liberális oktatáspolitika váltja fel. Mindez komoly irányváltást jelez.
– Ugyanakkor az új pénzügyminiszter azt is mondta, hogy kivezeti a különadókat. Milyen forrásokat látnak mindehhez?
– A választási kampány ráadásnapjait éljük, a kormányzás még nem kezdődött el. Kormányzati döntések híján maradna hát a spekulálás, de komoly ember ebben nem vesz részt.
A magunk részéről ugyanakkor biztosan mondhatjuk: Magyarországot kiváló állapotban adjuk át.
Aki akar, dolgozhat, az átlagjövedelmet tizenhat év alatt a négyszeresére növeltük, az állami vagyont megdupláztuk, mert értékes és stratégiai vagyontárgyakat vásároltunk vissza a repülőtértől az energiaszektorig. A devizatartalék történelmi csúcson van, az aranytartalékot három tonnáról száz tonnára emeltük. Nincs migráns Magyarországon, hazánk Európa legbiztonságosabb országa, a családtámogatási rendszer kiépült, a gazdasági növekedés megindult, a második legnagyobb az EU-ban, az ipar és a fogyasztás élénkül, az államadósság jóval a 2010-es szint alatt. Ha az új kormány nem irányváltásban gondolkodik, hanem egyszerűen csak továbbmegy az úton, sikeres lehet. De ismétlem: az előjelek aggasztók.