A volt vezérkari főnök, a Tisza Párt szakértője szerint történelmi példáink mutatják, hogy a hatalmi bosszú nemcsak a politikai ellenfeleket sújtja, hanem ártatlanokat is.
A magyar történelemben kevés szó váltott ki akkora félelmet és gyászt, mint a „megtorlás”. Ez a kifejezés nem egyszerű politikai fordulat: vér, börtön, egyéni és családi tragédiák emlékét idézi. 1849, 1920, 1944, 1956 – minden korszakban ugyanaz a logika: hatalmi bosszú, amely nemcsak a politikai ellenfeleket sújtotta, hanem ártatlanokat is – reagált Ruszin-Szendi Romulusz a Facebook-oldalán Kocsis Máté Harcosok órája című podcastben elhangzott szerdai szavaira.
A fideszes frakcióvezető a Szőlő utcai pedofilügy kapcsán azt közölte, hogy a felvetődő vádakkal szemben „a magyar politikában soha nem látott megtorlásnak kell következnie”.
A Tisza Párt "politikusa" szerint azonban
amikor egy vezető politikus „soha nem látott megtorlást” ígér, nem lehet figyelmen kívül hagyni, egy vállrándítással elintézni.
Ez a szó nem a jövőről, hanem a múlt legsötétebb fejezeteiről szól. A társadalom kollektív emlékezetében a megtorlás mindig a szabadság eltiprását, a jogtalanság intézményesítését és a félelemkeltést jelentette. Éppen ezért felelőtlen és veszélyes politikai játszma ezt újra napirendre emelni – fogalmazott a bukott vezérkari főnök.
Kiemelte, hogy nem pusztán retorikai eszközről van szó: a „megtorlás” emlegetése minden magyar fülben visszhangzik, és akaratlanul is a Haynau-féle kivégzések, a fehérterror, a nyilas rémuralom vagy az ’56-os kivégzések képeit hívja elő.
Ez a nyelv nem a jövő építését szolgálja, hanem a múlt sebeinek feltépését. Aki ma Magyarországon megtorlással fenyeget, az nemcsak politikai ellenfeleire céloz. Az egész nemzet közös traumáit idézi fel, és a félelem logikáját állítja a közélet középpontjába. Ez nem erődemonstráció, hanem veszélyes játszma, amelynek árát mindig a társadalom fizeti meg – figyelmeztetett Ruszin-Szendi Romulusz.
0 Megjegyzések