Évek óta a magyar gazdaság - és nemzetbiztonság - legnagyobb kitettsége a teljesen külföldi kézben lévő élelmiszer-kiskereskedelem

Kőrösi Koppány írása 

Élelmiszer-infláció - újratöltve

Évek óta a magyar gazdaság - és nemzetbiztonság - legnagyobb kitettsége a teljesen külföldi kézben lévő élelmiszer-kiskereskedelem.

Bár az Auchan már kisebbségi magyar tulajdonban, az élelmiszer-kereskedelmi forgalom döntő többsége - 80%+ - külföldi tulajdonú vállalkozások (Aldi, Lidl, Penny, Tesco, Spar, stb.) kezében van.

Ez már önmagában nemzetbiztonsági kockázat - gondoljunk arra, hogy ha az árakat képesek egységesen magasan tartani, akkor az sem feltétlen ördögtől való gondolat, hogy egyszercsak nem indulnak el az elosztóközpontokból a teherautók egy szép hajnalon az üzletekbe...

Ami sokkal nagyobb baj, az a kereskedelmi lánc teljes vertikumának külföldi kézbe kerülése.

A magyar tulajdonú CBA (és Manna, és az összes többi kicsi) árai azért magasabbak a külföldi tulajdonú boltokénál, mert az élelmiszer-feldolgozó kapacitás is (egy-két nagyobb üzemet, és a végletekig a multiknak kiszolgáltatott sok-sok kicsit leszámítva) a külföldi multik kezében van.

Az elmúlt 15-20 évben a termelő - felvásárló - feldolgozó - nagykereskedő - kiskereskedő láncból a multik a "felvásárló-feldolgozó-nagykereskedő" elemet kiiktatták.

Tessék bátran megnézni egy Aldi, vagy egy Lidl polcán a terméket, ki gyártja? Annyi kereskedelmi érzékük van, hogy nem azt írják rá, hogy "Lidl konzerv" (mint pl. a Tesco a saját márkásoknál), sőt, lehet, hogy a cég akár csak közvetetten sem a lánchoz tartozik, de egy biztos: külföldi tulajdonban van, és valamilyen áttéten keresztül kötődik a kereskedőhöz - nem véletlen ő a beszállító, és nem más.

A multik ma már közvetlenül a termelőtől vásárolnak: markukban tartják a termelőt is, a felvásárlási árakat ők diktálják.

Ezzel az okos lépéssel ezek a kiskereskedelmi láncok nem csak a logisztikát tették egyszerűbbé, nem csak a felvásárlási árakat tudják kedvük szerint mélyre nyomni (mit tetszik gondolni, miért olcsóbb a lengyel krumpli, mint a magyar?) de zsebre teszik a korábban a (magyar) felvásárló, feldolgozó és nagykereskedő által hazavitt - és a magyar költségvetésbe szépen leadózott - hasznot. Amit ügyes trükkökkel kivisznek az országból - nemrég a Párbeszéd képviselője (nem mellesleg a Covinus Egyetem tanára), Barabás Richárd mondta bele a kamerába egy bizottsági ülésen, hogy mik is ezek a trükkök.

 (Ez a videó megtalálható az oldalamon)

Tehát ma az élelmiszer-lánc egyetlen eleme, a termőföld az, ami magyar kézben van. Az azt művelő agrárcégek egy része is már burkoltan, vagy nyíltan külföldi tulajdon. A magyar ember a saját földjén egyre többször már csak alkalmazott.

Mindaddig, amíg az élelmiszer-gazdaságban - hasonlóan a bankokhoz, biztosítókhoz, energia-szektorhoz - nem sikerül magyar többségi tulajdont szerezni, nem lehet tartósan és eredményesen küzdeni az élelmiszer-infláció ellen.

És nem, nem azért, mert az államnak kellene szabályoznia az árakat - látjuk, hogy ez korlátos lehetőség.

Hanem egyrészt azért, mert ahol egy megfogható, nevén nevezhető természetes személy a vállalkozás tulajdonosa, ott a becsület, a tisztesség, a számonkérhetőség az üzleti folyamatok része. A gyártulajdonosnak ki kell mennie az utcára, el kell mennie a gyerekéért az iskolába: a szemébe kell néznie az embereknek a lakóhelyén.

Ahol egy külföldi - sok esetben már tőzsdére vitt - személytelen tulajdonos alkalmazásában van a bármikor leváltható, "alacsony" alapfizetésen tartott, és a cég nyereség-növekedésében bónusszal érdekeltté tett (sok esetben nem is magyar) menedzsment, ott ezek az elemek fel sem merülnek. Ott - ez a multi-szemlélet - kizárólag (és bármi áron) a profit növelése a cél.De leginkább azért, mert a magyar tulajdonos Magyarországon adózik.

Ma Magyarországon minden megtermelt 100 forintból 60 adózatlanul hagyja el az országot - és ez már üdítő a 2010-es 90%-hoz képest, nem véletlenül áll hazánk folyamatos, brutális támadás alatt: az a 30% nagyon hiányzik valakinek...

Több szektorban már sikeres a magyar tulajdon megteremtése, visszaszerzése, talán nem elérhetetlen a magyar élelmiszer-ipar területén sem.

Addig pedig esszük a másod- (harmad- és negyed)osztályú élelmiszert, és fizetjük érte a nyugati árak másfélszeresét úgy, hogy abból Németországban, Franciaországban, Ausztriában lesz sima, kátyúmentes út, tiszta és kényelmes vasút, steril kórházi váró...

Élelmiszer-infláció - újratöltve Évek óta a magyar gazdaság - és nemzetbiztonság - legnagyobb kitettsége a teljesen...

Posted by Kőrösi Koppány on Thursday, March 13, 2025