Változást akar generálni az országban, ezért fordult a politika felé - árulta el a liberális színész. Ekkor a belső zászlójára tűzte azt, hogy bár borzalmas sebeket és halálokat éltünk meg, valahogy békét kell kovácsolni.
A
“diktatúra light” erősen jelen van a kulturális szektorban -
nyilatkozta emlékezve arra, hogy őt “hogyan vágták el a Nemzeti
Filmalapnál, mint színész”. “Büntizés van, dádá, nemhívás, feketelista” -
sorolta. Azt mondja: ha kell, időben húzza ki a szablyát, nem várja
meg, míg Recsket újranyitják. Biztos benne, hogy ez messze van, már nem
az ’50-es éveket éljük, de az, hogy a társadalom kritikus részét
tendenciózusan elhallgattatni, az transzgenerációsan benne van, hogy
felvillan a piros lámpa - utalt arra, hogy az egyik nagyapja politikai
elítélt volt.
Elmondta, hogy még emlékszik arra az időszakra,
amikor ez “még nem így volt”, és emlékszik a szabadságért üvöltő,
flanel/kockásinges fiatal “takonypócokra”, a Bibó-kollégistákra, akik
most “szörnyetegekké” váltak. “Ezt a bennem lakó fiatal demokrata nem
bírja felfogni” - mondta.
Bevallotta, szerette ezeket a régi fiatalokat, azt érezte, hogy jön egy új erő, akik mások, mint a “komcsik, akik át akarják menteni a hatalmat”. Neki óriási csalódás megélni azt, hogy honnan indultak, hogy “ mik voltak az eredeti irányok”, és most “kapok a pofámra”.
Nem akar senki felett pálcát
törni, de szerinte eljött az a pont, hogyha nem lép bele a politikába,
akkor egy következő Kádár-korban éli le az életét, amit sem magának, sem
pedig a gyerekeinek nem akar, de az országot sem akarja elhagyni. Azt
mondja, lehet a demokráciáért akár több száz éven keresztül is küzdeni
kell.
"Felelősséggel tartozunk az országunkért" - hangsúlyozta.
0 Megjegyzések