Vörös majálisok

Szentesi Zöldi László írása.

„2024-ben viszont úgy tűnik, hogy május elsejézni már a baloldali pártok sem különösebben akarnak. Szó sincs arról, hogy a nosztalgiá­zó tömegek ellepnék a Városligetet vagy bármilyen budapesti, vidéki közterületet. Kevesen jelentek meg az idei ünnepségeken. Az ipari proletariátus, a mezőgazdasági dolgozók és a haladó értelmiségiek ugyanis eltűntek. Nem azért, mert elüldözték őket, hanem egyrészt polgárosultak, másrészt aki nem polgárosult, inkább otthon búslakodik. Gondolom legalábbis. Az utcák kihaltak, a madarak énekelnek, szépen süt a nap, a pártok leginkább önmagukban buliztak, ki tudja? Igazán szép tehát ez a mostani május elseje.

Csak azt szeretném megkérdezni alázattal, hogy mi maradt ennek a szegény baloldalnak, ha már a május elseje is elveszett?

Hogy a multimilliárdos baloldali pártvezérek sem mennek oda jópofáskodni nyakkendő nélkül a kolbászt rágó prolikhoz. Nem hallok csámcsogást, szürcsölést a »Felvonulási tér« felől. Mi lesz így a munkásszolidaritással? És egyáltalán: hogyan tud Lendvai Ildikó szemébe nézni Varju László?

Kínzó kérdések ezek. Én viszont ma nem főzök virslit, nem iszom sört. Inkább csendesen adózom a munkásmozgalom kiemelkedő harcosainak, akiknek már annyi erejük sem maradt, hogy együtt piáljanak ezen a szép májusi napon.”