Lengyelország új, liberális kormányával kétségtelen, hogy a globális ideológiák egyre nagyobb teret nyernek majd a gyermekek életében. De hogyan látják ezt a lengyelek? A normalitást támogatókat szilárd alapállásban leledzőknek tételezik, így felhívják arra a figyelmet, hogy az LMBTQP-lobbi erőszakos terjesztése akár egy konzervatív fordulathoz is vezethet.
Bármilyen furcsának is tűnik, az a tény, hogy
a vallást hamarosan kiveszik az iskolákból, és helyette az LMBT-indoktrináció kerül előtérbe, talán pont olyan katartikus pillanat lehet, amire szükség van
– véli Paweł Chmielewski katolikus kommentátor.
Nem
telik el nap anélkül, hogy a Tusk-kormány valamelyik minisztere ne
hangsúlyozná, mennyire fontosak a deviáns párok, valamint az új kormány
ezt az álláspontot egy sor javaslattal és politikai változtatással
támasztja alá.
Krzysztof Hetman fejlesztési miniszter például
bejelentette, hogy a homoszexuális párok jogosultak lesznek
jelzáloghitel-támogatásra. Hamarosan megszületik az azonos neműek
élettársi kapcsolatáról szóló törvény, amely az aberráltak házasságának
és az IVF-szolgáltatott béranyától származó gyermekek örökbefogadásának
előfutára lesz, így Lengyelország ezekben a “kulcsfontosságú” társadalmi
kérdésekben az uniós balliberális normákhoz igazodik. Lengyelország
alkotmánya szerint a házasságot egy férfi és egy nő között kell kötni,
de az alkotmány mostanra úgy látszik, hogy kiment a divatból
Lengyelországban, és az EU intézményei sürgetik, hogy Lengyelország is
igazodjon a progresszív eszmékhez.
Az iskolákban kétségtelenül
kampányt indítanak majd az azonos neműek egyesülésének és a
homoszexuálisok szexuális életének “csodáira” való figyelemfelkeltés
érdekében. A gyerekek megtanulják majd, hogy az ilyen házasságok
teljesen normálisak és kívánatosak, és minden velük kapcsolatos kritika
és a lengyel alkotmány betartására irányuló felhívás gyűlöletbeszédnek
minősül majd. Ily módon visszatérnek ahhoz a fajta oktatáshoz, amelyet a
kommunista időkben kaptak a gyermekek, ahol olyan indoktrinációnak
voltak kitéve, amely egészen a családig, az otthonig terjedt.
Van
azonban egy paradoxon az iskolák vallásszabadságra vonatkozó
javaslataival kapcsolatban, amely segíthet lelassítani a közelgő iskolai
propagandahadjáratot.
A püspöki kar természetesen ellenzi, hogy a
vallást kiűzzékaz iskolákból, de nem értik a lényeget. A lengyel
fiatalok jelenleg a lábukkal szavaznak, és nem járnak többé
hittanórákra, és ez bizonyítja, hogy a jelenlegi modell hatástalan, és
nincs értelme megpróbálni megvédeni.
A vallásoktatás hétvégi
visszatérése a templomok termeibe visszaállíthatná a katolikus oktatás
társadalmi mozgalmát, és kihasználhatná azt is, hogy a fiatalok lázadnak
a tekintély ellen, és ezért elkezdik elutasítani az LMBTQP-propagandát.
Ezeknek az oktatási programoknak az iskolákból az egyházakba való
visszaköltöztetése pozitív tendencia lehet. A szülők is lázadni fognak a
közelgő propagandahullám ellen, és más hasonlóan gondolkodó személyeket
és alternatív oktatási lehetőségeket keresnek majd gyermekeik számára.
Már
ma is kis katolikus magániskolák jönnek létre Lengyelország-szerte;
néhányuk nagy sikereket ér el, és komoly, minőségi katolikus oktatást
nyújtó intézményekké alakulnak át. A vallás iskolákból való elűzését
célzó baloldali posztulátum megvalósítása hosszabb távon hozzájárulhat e
jelenség további terjedéséhez.
0 Megjegyzések